Nagyjából két és fél éve éppen szakdolgozatot írtam. A téma politikai kríziskommunikáció volt. Nem nagyon álltam fel a székből napokig, ez nagyon egészségtelen, de sajnos ez történt. Csak írtam, mint valami grafomán őrült. Aztán amikor elmentem a mosdóba és utána felálltam, éreztem, hogy a lábam combtól lábfejig gyakorlatilag lebénult. Nem mozdult percekig. Mintha érzéstelenítőt kaptam volna. Hosszú idő után visszatért belé az élet, én pedig visszaültem az irományom fölé. Aznap este a jobb té... tovább

Aimee Mullins olyan rendellenességgel – szárkapocscsont nélkül – született, ami miatt egyéves korában térd alatt mindkét lábát amputálni kellett. Ezzel együtt úgy éli meg az életet, hogy igazi – ahogyan multi körökben a beszélgetésbe angol kifejezéseket keverve mondják – „role model” bárki számára, legyen az ép vagy sérült embertársunk. tovább

A legtöbb szakember szerint önmagunk szeretete, megbecsülése jelent kulcsot mindenhez. Én például még nem állok túl jól a témában, sőt valójában az utat sem tudom, de érzem, hogy az életem számos területére megoldást jelentene ez az attitűd. Szerintem ez nem döntés kérdése, inkább egy fejlődési folyamat állomása. Nehéz megfogalmazni, mit is jelent az önszeretet. Elfogadás, együttérzés önmagunkkal, amikor döntéseinket annak fényében hozzuk, hogy tudjuk, számunkra mi a legjobb. Charlie Chaplin ... tovább

Nagyon sok ember annyira kötelességtudó, mert így szocializálódott, hogy az egyetlen legitim érv az iskolától, munkától, egyéb kötelességektől való távolmaradására: a betegség. Sok ember azért betegszik meg, mert azzal legitimálni tudja a valódi vágyait. Melyeket szavakkal nem fejezhet ki. Vagy azért, mert nincsenek megfelelő szavai ezekre (hiszen már gyerekként sem lehettek szavai, érzelmeit lesöpörték, nem vették figyelembe),vagy azért, mert nem tudja kifejezni, képviselni ezeket az érzéseket. tovább

Félünk egymástól, félünk a hatalomtól, a hatóságoktól, a kiszolgáltatottságtól, a létbizonytalanságtól. Stresszelünk az elvégzendő munka, a határidők, a befizetendők, az elintézendők miatt. Idegeskedünk mások véleménye, mások otrombasága, butasága miatt. Az egész életünk egy nagy félelemfelhő. Csoda, hogy az utódaink ebbe nőnek bele? tovább

Vezetői ösztönük előbb-utóbb magas pozícióba repíti őket, és amennyiben a bölcs és kockáztató döntéseik mellé nem társul gőg és önzés, meg is tudják tartani azt. Az emberek szívesen hallgatnak rájuk, állnak be mögéjük a sorba, hiszen olyan elementáris erővel és meggyőződéssel képviselik elképzeléseiket, amit csakis siker koronázhat. A család kiemelt szerepet kap náluk, igaz, másként, mint a Rákoknál, mert ők biztonságot, irányt és célokat adnak utódaiknak. Kitűnő példakép válhat belőlük gyerm... tovább

Párválasztásunknál nagy szerepet játszanak korábban látott családi mintáink és azok a mélyen gyökerező, ideáljainkról alkotott elképzelések, amiket fiatal korunk óta érzünk. Nőként sokszor apukánkhoz hasonló társra vágyunk, vagy éppen nem vágyunk, mégis olyat kapunk. Születési képletünkben nőként a férfimintánkat és apaképünket egyaránt a Nap jegye jelzi. Azonban az a férfi, aki igazán megmozgatja a fantáziánkat, akivel a kémia is működik, az első pillanattól a Marsunk által jelzett tulajdons... tovább

Közeledik a nyár, ami számomra óriási stressz, ugyanis imádok vízben, vízközelben lenni, mégis utálom megmutatni magam fürdőruhában. Általában szégyenkezve irigylem a bomba alakú lányokat, és frusztráltsággal telve próbálom magamra erőltetni a jókedvet a strandon, miközben körülbelül minden második percben eszembe jut, hogy már tizennyolc évesen el kellett volna kezdnem küzdeni azért, hogy ne a narancsbőr uralja az alsó végtagjaimat. Persze ez azért túlzás, de nagyon zavar, hogy nem tökéletes... tovább

Nagy félelmem, hogy meztelenül kizuhanok egy próbafülkéből és kiröhögnek. Ennek továbbgondolt változata az, hogy felborul velem a mobil wc. Na, az nagyon rossz lenne. Nem lépek rá kanálisok zárófedelére és utcai rácsokra, mert félek, hogy beszakad. Illetve attól is félek, hogy valaki belök a metró alá, miközben várakozom. Ettől egy nagyon kedves munkatársnőm is retteg, ezért mindig megfeszíti a lábát várakozás közben, hogy fékezze a lökést. tovább

Ma, amikor ezt a cikket írom - ami majd szombaton lesz olvasható - csütörtök este van. Hazafelé megpillantottam a Holdat, ami egészen különleges képét mutatta ezen az estén. Éppen a növekvő fázisának elején tart, így csak egy nagyon vékony szeletke volt belőle fényes és világos, de közben halványan ott derengett a kerek egész. Tulajdonképpen így látjuk a világot mi, emberek. Egy kis szelete világos csupán, de eközben ott van az egész, amit néha látunk derengeni, de legtöbbször nem látjuk egyá... tovább