Van egy történet, ami néhány éve esett meg velem és mindig jót nevetek, ha eszembe jut. Volt nekem egy nagyon kedves fiú barátom, akivel csak barátság volt köztünk. Hozzám hasonlóan telt alkatú volt. Együtt utaztunk a villamoson, egymás mellett ülve. Velünk szemben (egy ajtó volt köztünk) két kapatos úriember arról társalgott, hogy mi hogyan futunk el, ha jön a háború, meg hogyan szexelünk. Ők le akartak szállni, a köztünk lévő ajtónál álltak, az egyik nem bírt magával és megkérdezte: “Volt m... tovább

Sokszor kérdezem a szüleimet, mi foglalkoztatott, amikor gyerek voltam. Ugyanis sokszor még mindig komoly útkeresésben vagyok, keresem azt, amiben igazán, kirobbanóan tehetséges lennék, ami úgy menne, mint a karikacsapás. A környezetemben többen is születtek valamire, tisztán, jól kivehetően. Mark Manson amolyan self-made-man, író, összegyűjtött néhány olyan kérdést, amelyek segítenek rálelni a nekünk kijelölt útra.   tovább

Valaki egyszer megkérdezte Ernest Hemingwayt, hogyan lát hozzá egy regény írásához, amire azt felelte: „Először is leolvasztom a hűtőszekrényt”. Azt hiszem, a halogatás sokunk számára ismerős. Fel kéne hívni valakit, meg kéne írni valamit, ki kellene takarítani, találkozni kellene, mi azonban nem cselekszünk, csak toljuk, toljuk, ameddig csak tudjuk. Közben pedig irtózatos lelkiismeret-furdalást és szorongást érzünk. tovább

A nagy pörgésben néha elfeledkezünk valakiről: saját magunkról. Vannak napok, amikor semmi olyat nem tudok csinálni, ami a hobbijaim közé tartozik, ilyenkor alig várom, hogy legyen egy kis szabadidőm és azzal foglalkozhassak, amivel szeretnék. tovább

Elég régóta egyedül vagyok, társ nélkül, szerelem nélkül, a másik felem nélkül. Sokszor felmerült bennem, hogy magamat hibáztatom. Miért szeretek olyat, aki engem nem? Miért nem működöm azzal, akivel egyébként működnöm kellene? Miért nem tüzel fel valaki, aki mindenki mást feltüzel? Miért nem tudok társkeresőn ismerkedni? Miért untatnak a kedves, cuki férfiak? Na, nyilván választ senkitől nem kaptam meg, hisz magamban kellett keresnem. tovább

Nem tudom ki, hogy van vele, de én már 33 évesen is érzem, hogy egyre nehezebb megszabadulni a súlyfeleslegtől. Rettentően idegesít, hogy míg mások úgy híznak, hogy eszik a péksütit, kenyeret, tésztát, sütiket, addig én gyakran ebédelek salátát hússal és délután már igyekszem szénhidrátmentesen étkezni. Hiába változtattam ezt-azt az étkezési szokásaimon, mozgok is heti kétszer. De ez kevés. tovább

Az életmód oldalak ontják magukból a követésre érdemes napirendeket, a testi-lelki harmónia eléréséhez szükséges tippeket, jó tanácsokat. Bevallom, én is megnézegetem, mert érzem, az, ahogy mostanában élek, nem mehet az idők végezetéig. Vagyis mehet, csak akkor relatíve hamar eljön az idők végezete… A hellonatural.com-on találtam egy 10-es listát az ideális napról. Olyan, mint a bögrés süti, tudjátok, amelyhez kell 1 bögre liszt, 2 tojás, 3 kanál cukor, 4 csepp citromlé, 5 kavarás stb. Namárm... tovább

Majd' minden nap szembetalálkozom ezzel a mondattal és különböző cifrázott verzióival. Például, hogy azért vagyok depressziós, mert látom, merre tart a világ… Milyen könnyű annak, aki csak a saját pillanatnyi boldogságát kergeti, és nem vesz ezekről tudomást. tovább

Van viszont egy téma, ami az utóbbi időben jó párszor kiverte nálam a biztosítékot. Ez pedig a „bícsbadi” 1-2-10-14 nap alatt. Trükkök, tippek, diéták… „Ha ezt és ezt betartod, akkor alig két hét múlva bombasztikus leszel!” „Ha szakítasz a szénhidráttal, 10 nap múlva csak úgy csorog a nyál utánad a strandon…” Ilyen szalagcímek hömpölyögnek a magazinok főoldalain.   tovább

Ha igen, akkor te is egyike vagy azoknak, akiknek szükségük van egy gyökeres szemléletváltásra. Rengetegen azt mondják ugyanis, hogy ha valamihez nincs tehetséged, akkor egyszerűen nincs is értelme foglalkoznod vele, hiszen úgysem fogod vinni semmire az életben, mert vagy úgy születsz, hogy van hozzá affinitásod, vagy pedig nem. Én viszont azt mondom, hogy ez egyszerűen nem igaz.   tovább