Ismerjük önmagunk! Ez az emberi élet legnehezebb és legfontosabb feladata. Sikere egyben az életünk sikere, sikertelensége pedig annak sikertelensége. tovább

Hááát, igaz, én még sosem gondolkodtam el azon, mi kerülne az én bakancslistámra, mert soha nem voltam az az álmodozós típus. Igyekeztem mindig a jelenben élni. Már gyerekként sem vágytam szinte mániákusan semmire. Persze szerettem volna én is menő hátizsákot az alsós iskolatáskám után; meg combközépig érő plüsscsizmát, ami a ’90-es évek közepén mindenkinek volt; kicsit korábban Barbie babát. A szüleim azonban jó érzékkel már akkor is arra terelgettek, ne legyek tucatlány. Nem kaptam combközé... tovább

Ez az olvasó valószínűleg egyedül van a keserűségével, a problémáival, amelyekkel mára komfortosan él, mert úgy összenőttek, mint a borsó meg a héja. A betegségei adnak az mindennapjainak témát, viszonyítási pontot és azokon keresztül határozza meg saját magát is. Más baja nem érdekes, csak az övé. Egy utolsó stádiumos vesebaj smafu az ő ezerféle problémájához képest. Az orvostudomány napjainkra sajnos szakított a holisztikus szemlélettel. A görög holos szóból alkotott holizmus a teljesség fi... tovább

"Mindenki annyit ér, ahogy   Betölti hívatását:Nézd ezt a vén ujsághordót:   Becsűlöm a szokását. (....)" tovább

Teljesen szét vagyok folyva, azt hiszem, valami rossz fát tehettem a tűzre Idő apónál, mert az én napom tuti, hogy nem 24 órából áll. Biztosan meg van kurtítva, úgy egyharmaddal. Mert az nem létezik, nem lehetséges, hogy ugyanannyi az ébren töltött óráim száma (olykor talán több is), mint másoknak, s képtelen vagyok a dolgaim végére érni. Ha az álomba ájulás előtt próbálom visszaidézni a napom, azt látom, hogy nincs lezárva. Sosem az elvégzett munka utáni elégedettséggel, a hasznosság jóleső ... tovább

Nem tudom, milyen energiák mozognak most intenzívebben, de ennyi „tökéletes”, „csupaszív”, „segítőkész”, másokra véletlenül se köpködő és gyűlölködő, kedves (magyarul álszent) emberrel nem találkoztam az elmúlt 30 évben, mint mostanában. Gyerekek, nincs itt semmi baj, mindenki happy, cuki és jószívű, biztos csak én és a családom megyünk szembe a forgalommal minden áldott nap. Csak én botlok bele nap mint nap anyázások ezreibe, csak én látom az undort az emberek arcán a másik iránt, pedig mind... tovább

Az írónő a válságot a szeretet szülési fájdalmának nevezi, véleménye szerint az az új életerő forrása. Minden válságban hatalmas esély rejtőzik, és a megoldás hátrahagyja bennünk a nyomait: az önbizalmat, a bátorságot, a közelséget, az életerőt. Ha sikeresen megküzdünk egy válsággal, utána sokkal jobban megismerjük magunkat, soha többé nem kell kételkednünk magunkban, hiszen tudjuk: képesek vagyunk rá. tovább

Mégis mennyiszer és milyen sokszor kell csendben megfigyelni, hallgatva tudni, hogy most szavak nélkül kell kifejeznünk azt, hogy mindent értünk, hogy nem szeretnénk bonyodalmat, hogy nem akarunk hangosan küzdeni az igazságunkért, csak békességet teremtve magunkban és mások körül, a legkifejezőbb szótlanságot választjuk. Mindez megtör bennünket, a küzdelemre teremtett női akaraterő csorbát szenved ilyenkor? Vagy talán ez a legnehezebb? Hallgatni akkor, amikor nagyon jönnének, áradnának a szav... tovább

Hogyan dolgozunk fel egy-egy veszteséget? Tudunk-e ma még egyáltalán gyászolni?  Mit bánnak meg általában a haldoklók az életükkel kapcsolatban? - ezekre a kérdésekre kaptunk választ Bálint Csilla gyásztanácsadótól, aki a Napfogyatkozás Egyesület munkatársa. A szervezet célja, hogy a társadalom számára közelebb hozzák a halál és a gyász témáját. Ami sajnos a veronai buszbaleset miatt nagyon aktuális. tovább

Egy pszichológiai témájú ÍRÁS kapcsán kezdtem megfogalmazni magamban, hogy milyen is egy jó asztrológus. Mert sokfelé még most is sarlatánságnak, értelmetlen és fellengzős tanácskérésnek minősül az asztrológia tudománya. Sajnos az összképet igencsak rontják a televíziós jósok, és azok a jövőbe látó „asztrológusok”, akik megígérik, hogy pénzt vagy szerelmet vonzanak be nekünk némi juttatásért cserébe. tovább