"(...) S körülvesz engem zordon árnyat egy hófehér szelíd világ: angyalpárnáknak tollpihéje, zengő, szelíd melódiák (...)" tovább

Hill vallja, „minden viszontagság, minden kellemetlen helyzet, minden kudarc, sőt minden testi fájdalom magában hordja valamilyen vele egyenértékű jótétemény csíráját.” Ez nem jelenti azt, hogy a kudarc máris a megfelelő előnyök érett gyümölcsét hozza el – csupán a csírát, amit még fel kell fedezni, engedni kell kisarjadni, hogy az ember saját kezdeményezése, képzelőereje és határozott, céltudatos ténykedése nyomán gyümölcsöt teremjen. tovább

Tegnap Jucus remek cikkel jelentkezett arról (ITT), hogy ideje végre minden nőnek felemelnie a fejét, hisz csodálatosak, egyediek vagyunk, s már a puszta létezésünk is érték. Ahogy minden emberé. Mégis leszegett fejjel járunk, folyamatosan szégyelljük magunkat csak azért, mert a démonaink sikítoznak a lelkünkben. Bevallom, nagyon szíven ütött az írás, mert közel a negyvenhez még én is azzal küzdök, hogy a magabiztosság, amit néha sikerül magamra erőltetnem, állandó társam legyen. Meg erőnek e... tovább

Képzeld el, hogy egyszer csak kapsz egy befizetendő csekket 180 millió forintról. Azt hiszed, tévedés, de amikor utánanézel, kiderül, hogy a fizetési kötelezettséged valós. Az összeget az eddig átélt élményeidért, boldog és szomorú pillanataidért, álmaidért, lélegzetvételeidért kell megfizetned, hiszen semmi sincs ingyen. Ha nem fizetsz, “megvonják a hozzáférést” mindehhez. Mihez kezdesz?  tovább

Megesik, hogy hetekig rohanok, keveset pihenek, nem jut elég idő magamra. Ilyenkor kellenek olyan trükkök, amikkel feltölthetem a fáradt, meggyötört lelkemet. Nézzünk pár példát arra, hogyan teszem ezt! tovább

Végigmegyek az utcán és azt látom, hogy rengeteg nő jár lehajtott fejjel. Szinte bocsánatot kérve a létezésért. A szájukat alig merik kinyitni, amikor meg kell szólalni. Csak félig nyitják ki a szájukat, nem kerekítik az Á hangot, mert ahhoz kell egyfajta magabiztosság, hogy szépen kijöjjön. Motyognak, tördelik a kezüket, piszkálják a hajukat. A legtöbb esetben ez a bizonytalanság onnan ered, hogy gyermekként nem tudta megélni azt, amikor a saját akarata érvényesül, mert nem hagyták, mert egy... tovább

"(...) Míg a fagy végre engedett. Ez ínségben csak az vigasztala, Hogy ennél már nagyobb inségem is vala." tovább

A testbeszédről, a különféle megnyilvánulások, pózok jelentéséről, üzenetéről meglehetősen sok információ áll az érdeklődők rendelkezésére. Arról azonban kevesebb szó esik: ez visszafelé is hat, azaz, nem csak az elménk befolyásolja a testünket, hanem a testünk is hat az elménkre.  Tehát, a megfelelő testtartással és gesztusok alkalmazásával elő tudjuk hívni magunkból azt a lelkiállapotot, amely az adott szituációt sikerre viszi, amely által a kívánt cél elérhető. Ugyanis önmagunkra is hatnak... tovább

Az emberek önvédelemből, azért, mert mások emiatt megtipornák őket, vagy egyszerűen a beléjük égett rutin okán jobban titkolják a boldogságukat, mint a szomorúságot, nehézséget. Mert a küzdelem az elvárt, a küzdelem azért, hogy beleférjen a keretbe. Vagy csak legyen benne abban a keretben, és hallgasson. Minden más zavaró. Volt képe másképp csinálni! A „más” pedig szembesít, de legalábbis elgondolkodtat. Miért kellene titkolni azt, ami lényegi, igazi, valódi, létezik? Miért kellene elrejteni ... tovább

"(...) De lám, itt a tél is! Madár, virág, hol van? Ti maradtatok csak örök virulóan. Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hű lelkek, Néma hirdetői örök Szerelemnek." tovább