Amíg a mások dolgával foglalkozott, addig sem kellett a sajátjával. Ezáltal távol tarthatta magát a saját érzéseitől. Mindeközben, persze, meg volt győződve róla: ő igazán tisztában van a saját érzéseivel, szem előtt tartja azokat, közel van önmagához. Ugyanis a lelke mélyén valóban meg tudta fogalmazni az érzéseit. Csak aztán olyan jól elmerült a pótcselekvésekben – a másokon való gondolkodásban, együttérzésben, megértésben –, hogy szépen elfeledkezett saját magáról.
tovább