Január elején bejárta az internetet egy cikk, ami arról szólt, hogy egy vendég kukacot talált a McDonald’s-nál vásárolt halburgerében. Az íráshoz mellékelt KÉPEN egy elég jó állapotban lévő élőlény bukkan ki a halpogácsából. Nekem ezek a történetek gyakran gyanúsak. Az első és a második munkahelyem is gyorsétterem volt, emlékeim pedig bőven vannak arról, hogy milyen szigorú szabályok voltak és vannak az élelmiszer-higiéniai előírások betartására vonatkozóan.
A McDonald’s halpogácsáját halfilédarabokból formázzák, majd azon nyomban panírozzák, gyorsfagyasztják. Zárt láncon, hűtőkocsikban szállítják az éttermekbe, ahol fagyasztva tartják, majd közvetlenül tálalás előtt, 182 C°-on sütik, így kerül a szendvicsekbe. Tehát két lehetőség van. Vagy a formázásnál került a kukac a halpogácsába, vagy utólag tette bele valaki, mivel a kettő között a halpogácsa fagyott állapotú volt, így nem mászhatott bele semmiféle élőlény (hiszen kemény és jeges volt). Ha azonban a formázásnál került volna bele (amit egyébként elképzelhetetlennek tartok), akkor a fagyott, majd megsütött kukac nem nézett volna ki úgy, mint egy pár perce még élő állat.
Emlékszem, hogy annak idején, amikor egy rövid ideig gyorsétteremben dolgoztam (nagyon megfelelő munka volt egy kamasznak, tanulás mellett), bizony előfordult, hogy egy vendég az utolsó falatot hozta vissza a szendvicséből, mert “hajszálat talált benne”. A vendég szőke volt, a hajszál szőke volt, a konyhán viszont aznap csak barna hajú és kopasz fiúk dolgoztak… Nem volt gyakori, de előfordult, hogy valaki úgy gondolta, enne még egy szendvicset, ismertük a trükköt, elárulta az illetőt a testbeszéde is, meg a piros arca is. Na de mi a jó abban, ha egy kukacot tesz valaki a szendvicsébe? Egyszerű: a média felkapja az ügyet (bár egyre kevésbé), az embernek megvan a 15 perc hírnév, a gyorsétterem pedig magyarázkodásra, kríziskezelésre kényszerül. Azt nem gondolom, hogy egy kártérítési pert indítana egy ilyen ügyfél, inkább arra számít, hogy ott helyben kap valami ajánlatot. De ahhoz, hogy nagyobb összegekről beszélhessenek, be kellene bizonyítani, hogy a nem oda való dolog a gyártás, vagy az ételkészítés során került az ételbe, az pedig már nehezebb ügy lenne. Nem is nagyon próbálkoznak tovább a szerencsevadászok.
Bár az említett eset Angliában történt, az ember fejében azért ilyenkor megfordul, mi vajon mennyire vagyunk biztonságban? Magyarországon nem találtam olyan esetet, ami élelmiszer-biztonsági vagy -higiéniai hiányosságokat tárt volna fel a McDonald’s-nál, vagy a hasonló gyorséttermeknél, így azt gondolom, nem kell túlaggódnunk a kérdést. Igaz a hír, hogy az elkészült hamburgereket, sült krumplit meghatározott időn belül kidobják. De egyetlen tulajdonosnak sem érdeke, hogy nagy mennyiségű ételt dobjon ki, hiszen az neki mind pénz. Nagyon ügyesen felmérik, hogy éppen milyen mennyiségű termékre van ahhoz szükség, hogy ne kelljen rá sokat várakozni a vevőnek, de ne is kerüljön sok a kukába. Erre vannak évek óta működő rendszerek, amik figyelik a napszaktól és a hét napjától függően a jellemző vendégszámot, a fogyasztási szokásokat és a pillanatnyi állapotokat is. Az pedig nem igaz, hogy a kisebb mennyiségben fogyó ételek hónapokat állnának a raktárban, hiszen ez a precíz logisztika, a vásárlói igények pontos és alapos felmérése nagyban is működik. Csak annyi van a raktárban, megfelelően hűtve, amennyire igény és szükség van. Voltam ilyen hűtőraktárban, láttam belülről. Minden pontosan és precízen felcímkézve, figyelve, ellenőrizve.
És bár azt gondolom, hogy Magyarországon lenne arra lehetőségünk, hogy a világ legjobb, legegészségesebb és legfinomabb ételeit együk, és erre törekedni is kell, azért nem kell abból lelkiismereti problémát csinálni, ha az ember egyszer-egyszer betér egy gyorsétterembe. Ha egyébként odafigyelünk a kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag étkezésre, akkor ez néhanapján minden gond nélkül belefér. Annál is inkább, mert minden ételről pontos és részletes leírást kaphatunk, tehát pontosan tudjuk, hogy mit eszünk meg.
Tavaly nyáron Illés bácsi cukrászdájában (cikk: ITT) talált komoly hiányosságokat a Nébih és egy ország állt azonnal az idős cukrász mellé, majd a TV-felvételeket látva az emberek többsége rögtön el is fordult tőle, nem alaptalanul. Valljuk be, szó szerint retkes volt az a hely. Amit az emberek megbocsátanak egy idős cukrásznak, annak a töredékét sem bocsátanák meg egy gyorsétteremnek. A magam részéről szívesebben eszem olyan ételt, amiről tudom, hogy fertőtlenített, tiszta körülmények között készült. Persze a legjobb az, amit magam főzök, amiről tudom, hogy mit és miért tettem bele. De van, hogy nem jut rá időm, vagy egyszerűen 1-2 emberre nem gazdaságos megfőzni. Ilyenkor néha-néha betérek egy gyorsétterembe. Egyesek szerint szemét. Szerintem meg legalább higiénikus.
(Inspiráció: theheraldnews.com)