“lát, láttat”

Tormay Cécile-rajongó vagyok, és vállalom

Egyetemistaként került először a kezembe a Bujdosó könyv, mikor az írónő még javában indexen volt. A könyvről állítottak sok mindent a „kritikusok”: hogy antiszemita, soviniszta, egyoldalú, csúsztatásoktól hemzsegő stb. A naplóregény a Tanácsköztársaság eseményeinek, a vörösterror megtorlásainak meglehetősen érzékletes kordokumentuma. Szubjektív leírás, s mint ilyen, nyilván nem is lehet elfogulatlan. De én minden kamasznak a kezébe adnám, hogy ne sodródjanak olyan téves értelmezésekbe, mint ... tovább

„Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak…”

Az aradi vértanúk özvegyeire és családjaira nehéz, hálátlan és hősies kitartással, küzdelmekkel teli élet várt. Kevesen beszéltek eddig arról, hogy a vértanúk nem csak saját életüket áldozták fel a haza szabadságának oltárán, hanem családjuk megtorlásokkal teli, keserves életével is fizettek. tovább

Nógrádi György 700 kedvese és egyéb érdekességek kávé mellé

Imádunk érdekességekről olvasgatni, mert az embert gondolkodásra késztetik, vagy épp meghökkentik a nem mindennapi dolgok. Összegyűjtöttünk nektek néhányat, csak hogy jól teljen a délután. tovább

Daruvonulás: őszi mesevilág a Hortobágyon (Felidéző)

Mi, városlakók nehezen látjuk meg az ősz szépségeit. Mert hideg, mert sötét, mert latyak, mert mindjárt itt a tél. Pedig az ősz az átmenet évszaka, felkészülés a télre. Ha kimegyünk a természetbe, minden egyértelművé válik: a madárvilág például ilyenkor készül fel a „nagy utazásra”. A daruvonulás az egyik legcsodálatosabb őszi látványosság. Déri Balázzsal, a Madárkórház Alapítvány munkatársával nem csak e fantasztikus jelenségről, hanem a darvakhoz kapcsolódó legendákról, kalapba tűzött darut... tovább

Seggfejség, az új menőségmérő?

Emlékeztek? Néhány hónapja azzal volt tele az internet, hogy egy hazánkba szakadt Afrika-fia, hogy menőzzön okos magyar barátnője előtt, azt gondolta, vicces egy gyanútlan idős hölgyet liszttel megszórni a pesti utcán. Az aktus természetesen rögzítésre került, s Fekete Pákó2 még fel is illesztette a közösségi oldalára, hogy örüljünk-nevessünk együtt. De valahogy nekünk, hidegebb éghajlaton felnőtt polgároknak nem „ült” a poén, s a fiúcskának, elkerülendő a jogos népharagot, elnézést kellett k... tovább

Politikusné szavaz

De ha ezek a lehetséges rizikófaktorok a szerencsének köszönhetően nem következnek be, még mindig be kell lépni a szavazóhelyiségnek helyet adó osztályterembe, ahol újabb 30 fotós kattintgat, ráadásul profilból, amely szögből pedig úgy nézek ki, mintha az állam és az orrom egy láthatatlan mágnesnek köszönhetően vonzanák egymást: mindkettő hegyes és éles. Aztán rápillantok a kellemesen kipárnázott, középkorú hölgyekből álló szavazóbizottsági tagokra, ötből négynek az arcáról lerí a gyűlölet, d... tovább

Világbéke? Na, ja!

Mahatma Gandhi születésnapja. Erőszakmentes világnap. Jó lenne. Hinni kellene benne. Nem lehet hinni benne. tovább

Aki már a 19. században másként értelmezte a "női princípiumot" -Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

Vilma régóta a természettudományok iránt érdeklődött, az anyósával pedig, aki mindenáron háziasszonyt akart faragni belőle, szintén megromlott a kapcsolata. 1869-ben Vilma felfigyelt egy újsághirdetésre, miszerint a zürichi orvosi egyetemre nők is jelentkezhetnek. Amikor férjének felvetette az ötletet, hogy jelentkezne ide, azt a választ kapta: mehet, de pénzt nem ad hozzá. Vilma a tanulást választotta, 1872-től a zürichi orvosi egyetem hallgatója lett: férjétől kapott ékszereit eladta, de mé... tovább

Cserzett arcok, dolgos kezek, avagy feljegyzések az anyósülésből

Elképedtünk ennek az újkori, kényszerű népvándorlásnak a méretén. Hány család búcsúzik vasárnap reggelenként a társtól, apától, hogy aztán egy, két vagy sok héten keresztül magukra maradjanak? Ha egyáltalán itthon az apának volt munkája, képtelen volt eltartani egy családot, vagy esetleg annyira megemelkedtek a lakáshitel törlesztőrészletei, hogy a havi törlesztés után fennmaradó összeg már nem fedezte a család megélhetését… Mennyi tehetetlenségérzés, önmaga előtti szégyenkezés, frusztráltság... tovább

A kávé világnapján indíthatunk egy baristával, egy kis kávékultúrával és nyereményjátékkal? Isztok velünk egy virtuális kortyot?

San Remo-ban, kilenc éve megérintett egy kép. Ott kezdődött minden. Egy idősödő urat figyeltem, ahogy a kávéját kortyolgatta. Alázattal volt a kávéja iránt, elegánsan fogta a csészéjét, kiélvezte minden percét az énidejének, ízlelgette, élvezte az ízeket és az aromákat. Tudtam, hogy szeretnék ehhez a csodához én is adni valamit. Baristaként feladatomnak érzem, hogy rávilágítsak arra, hogy a kávé egy gyümölcs, amiből millió módszerrel lehet már csodát varázsolni. tovább