Amikor már nem süt olyan perzselően az őszi nap, amikor fényes vadgesztenyék gurulnak a járdákon, amikor puha takaróként hömpölyög a sok tarka falevél az utakon, akkor, abban a pillanatban kell útra kelnünk és menni és nézni és látni, gyönyörködni abban az országban, ahol élünk. Én most is, mint minden ősszel, budai sétákat tettem, mert ez a városrész részét képezi a mindennapjaimnak, mert ezt az őszi, krúdys vagy márais, vagy ha tetszik, kosztolányis budai hangulatot nem tudom, nem lehet meg... tovább

Bizonyára sok nő, asszony és feleség szeretne ma is ilyen rajongva szerető és szenvedéllyel élő férfiút magának. tovább

Van egy magyar álmom arról, hogy nem kell életművésznek, örökké, szüntelenül ügyeskedőnek lenni ahhoz, hogy legalább egyszer egy évben vendéglőben ehessünk, netalán eljussunk a Balatonhoz, vagy hogy valamikor legyen egy lakásunk. Van egy magyar álmom arról, hogy nem a foghíjas, pénztelen magyar ember fog reménytelenül és magára maradottan ülni a kórházak várótermeiben, hanem az egészsége megőrzését anyagilag is finanszírozni képes ép testű és lelkű felnőtt emberek. tovább

Amikor az új képzési helyen ügyet szerettem volna intézni, s odamentem a félfogadási idő kezdetére, el akartak küldeni, hogy „majd a következő szünetben” (azaz másfél óra múlva) jöjjek vissza, mert „most éppen az intézményvezető úrral beszélgetek”. Mondtam neki, hogy tegnap ő mondta, hogy mostanra jöjjek, illetve már így is két órát kések a munkahelyemről, hogy személyesen adjam le, amit a mai világban elektronikusan kellene küldözgetnünk. Az ügyintéző továbbra is értetlenül nézett rám, miért... tovább

Amikor új lakást kerestünk olasz párommal, az ő barátai szóltak, hogy náluk a faluban vannak szép, épülő házak. Elmentünk megnézni. Nem tudtam, hogy az építtető, Alberto valójában egy „Bocelli”, vagyis a híres énekes testvére; egy kiöregedett rockerre emlékeztetett hosszú copfjával, ahogy felpattan a motorra. Aztán a kávézóban kitett fotókon felismertem magát Andrea Bocellit is, aki ott áll a helyiekkel együtt valami fiesztán készült csoportképen, vagy egy ló nyergében ül a másik képen. Pár n... tovább

Ma valószínűleg újra szeretnénk az egykori, Nobel-díjra is jelölt írófejedelmet, aki játszi könnyedséggel írt vérbeli kalandregényeket, vagy századfordulós női és férfi karakterek lélekelemző portréit, sőt saját önéletírást egy olyan világ titkairól, amelyet sokszor ma is homály fed. Megrajzolt, megörökített olyan életsorsokat, amelyben voltak Amerikát megjárt, szavukat szegő naplovagok, voltak nagy urak és úri gavallérok, nagy sikerek és nagy bukások, szerelmek és kínlódások, a valódi és val... tovább

Mindenki szeret szex témában olvasgatni, kutakodni, hisz szeretünk kíváncsiskodni. Ha ez nem így lenne, akkor Gattyán György, a jasmin.com (virtuális peepshow) megálmodója sem lenne a világ leggazdagabb emberei között, vagy a vállalhatatlan és minősíthetetlen beköltözős show sem lenne a legnézettebb műsorok egyike. Ha valaki tényleg nem kíváncsi az alpári villásokra, és a természettudományi csatornát választja helyettük, akkor is napi szinten az arcába tolják a híreket róluk, mert nem szól má... tovább

Társasházak erkélyén nem lehet disznót is tartani meg cseresznyefát is öntözni. Rengeteg fórumot olvasok, néha többet is, mint kellene, de hajt a kíváncsiság, hogy az olcsó, illetve a kifejezetten drága ételek mit rejtenek, egyik mitől jobb vagy rosszabb, mint a másik. Hát… A tapasztalás elkeserítő, komolyan mondom. Egyes, élelmiszernek kikiáltott „valamik” még szemétként is veszélyes hulladéknak minősülnének. Bevásárló túrámról hoztam néhány fotót is, amiket a boltban készítettem. A márkajel... tovább

„Emberi életnek szebb célja nem lehet, mint küzdeni azokért, akik magukra maradtak. Szóval és tollal, öregen és fiatalon harcolni azokért, akiket kihasználnak és elvetnek. Akik állnak a földön két fáradt lábbal és nincs senkijük, csak néha az Isten.”   tovább

Én pedig még az indulás pillanatánál is világosabban emlékszem arra a sokkra, amit ez a borzalom kiváltott belőlem. Ültem a tévé előtt és nem hittem el, amit látok. Egyszerre éreztem fojtogató sírást, szánalmat és haragot. Mindenki iránt. A szerkesztők és a fellépők iránt is. Lehet, hogy bennem van a hiba, nekem hiányzik néhány génem, vagy van több belőlük a kelleténél, de sosem tudtam nevetni mások szerencsétlenségén, fals énekhangján, mókás megjelenésén. Nem bírtam, ha hülyét csinálnak embe... tovább