“Hol van a tévé? Hol van a tévé?” - a szentendrei Skanzenban éppen egy 18. századi tolna megyei házat néztünk, amikor berohant egy hat év körüli kislány és rögtön a színes képernyőt kereste. Meglepő volt rádöbbenni, neki már annyira természetes a digitális világ, hogy fel sem merül, hogy egyszer nem volt tévé, laptop, tablet, okostelefon stb. tovább

Kriszta barátnőmmel egy rendezvényre igyekeztünk. Az egyik divatos romkocsmában volt, vasárnap délelőtt. Én még sosem voltam ezelőtt romkocsmában - kocsmában se nagyon - így kíváncsi voltam, milyen is egy ilyen hely. Elég hamar leesett a tantusz, hogy nem igazán realizáltam én addig, hogy mit jelent a romkocsma szóban a “rom”. tovább

  Nagyon szeretek olvasni, bármennyire is fáradt vagyok, minden este igyekszem kézbe venni az éppen aktuális könyvet. Eddig talán, már csak dacból is, de teljesen elutasítottam az e-bookot. A könyv mégiscsak könyv. Sokkal jobb érzés kézbe venni a konkrét papírt, érezni a súlyát, illatát, lapozni, látni, hogy mennyit haladtam, mennyi van még hátra. Újságból is sokkal jobban szeretem a nyomtatottat, de nem tudnám konkrétan meghatározni, hogy miért. tovább

Én vagyok az empátia maga. De tényleg. Nem szeretek ítélkezni, nem szeretek előre messzemenő konzekvenciákat levonni semmiből és senkiről, mert ahogy korábban egy kedves ismerősöm mondta egy hisztis csoporttársunkról: - Ne bántsuk, nem tudjuk, mivel küzd. tovább

  Meglepő lesz, hogy miket hagytam ki - és ha ciki, ha nem, arról is beszámolok, hogy mit szűrtem le a sztoriból így, hogy nem ismerem a teljes egészet. Nem akarok műveletlennek tűnni - inkább csak meg akarom mutatni, hogy mit szűr le ezekből a történetekből egy olyan ember, aki nem látta a filmeket. tovább

Ha nem is kerek, de 15 (most már 16 - a szerk.) évével amolyan „félkerek” évfordulója van ma a szeptember 11-i – hivatalos elnevezése szerint – terrortámadásoknak. A gondolatjelek közé szorított megjegyzésből már ki is derülhet, hogy egy, a fősodrattól eltérő felfogású írás következik, amelynek motivációja, hogy a háromezer halálos áldozat emléke előtt az igazság keresésének igényével tisztelegjünk. Mert 9/11-ben csak az a biztos, hogy anyák, apák, gyermekek, férjek, feleségek, testvérek ezre... tovább

  Előre lelövöm a poént: mindenkinek egyéni ízlése szerint. Viszont, aki nem lakott még egyikben vagy másikban, de vágyik rá, sokszor nem látja a várható hátrányokat. Én 36 év társasházi élet után költöztem családi házba, ami nagyon sok olyan dologgal járt, amire rácsodálkoztam, hiszen szokatlan volt a helyzet, a környezet. Nem voltak családi házban élő rokonaim régen, nem ismertem ezt a fajta életmódot, így tényleg nagyon sok olyan dolgot kellett megszoknom, amiről korábban fogalmam sem volt. tovább

Nagyon szeretek régi fotókat nézegetni. De még jobban kedvelem a meghökkentő, elgondolkodtató időutazást, hisz most, a hightech-korban már el sem tudunk képzelni olyan megoldásokat, ketyeréket, melyek adott időszakban logikusnak és mindennapinak számítottak. A déli kávé kortyolgatása közben gyertek velünk egy kis múltidézésre! tovább

Van egy csodálatos, stílusos, vagány nő, akit ismerek. Együtt dolgoztunk korábban, majd a közösségi oldalnak hála, nem vesztettük egymást szem elől. Mindig is imádtam, hogy milyen talpraesett, okos és egyedi. Szereti a fekete-fehér színkombinációt, az esküvőjén is ez volt a téma. Szereti a csipkét és szeret rövid frizurát hordani. Imádja a Szex és New Yorkot, akárcsak én. Nagyvárosi lány, de most - bár kicsiben - mégis kertészkedésre adta a fejét. tovább

A világ tele van érdekességekkel, meghökkentő tényekkel. A mindennapok mókuskerekében ki sem látunk a fejünkből. Alig olvasunk, sokszor már igényünk sincs a művelődésre, látókörünk szélesítésére. Éppen ezért jönnek jól a néhány soros érdekességek, melyek közül néhányat azért biztosan megjegyzünk. És bár az apokalipszis eljövetelekor nem ezekkel fogunk túlélni, munka közben igenis jó olvasni az ilyen pársorosokat, pihenésképpen is. Ma 20 érdekességet hoztam nektek! tovább