Elképesztően krónikus időhiányban szenvedek. Hasonló időszakot még nem is éltem át eddigi harminchárom évem alatt. Vannak napok, amikor egyik helyről rohanok a másikra, az agyam folyton működésben és mire hazaérek, már erősen eljött az alvás ideje és kiüresedetten zuhanok az ágyba, anélkül, hogy aznap egy percet is fordítottam volna magamra vagy a magánéletemre. Most kezdek rádöbbenni, hogy ez így nem mehet sokáig, az utóbbi hónapokban lelakottnak, elhanyagoltnak érzem nemcsak a külsőmet, de ...
tovább