Állok az erkélyen, didergek a metsző hidegben. De állnom kell, fejet-agyat-lelket szellőztetek. Szűk a bent, tág az ingerküszöb, de van, hogy megborul az egyensúly. Ilyenkor állni kell, és nem gondolni semmire. Csak hagyni, hogy az őszi szél átfújjon, kimosson minden nem belém valót. Akkor is, ha süvít, akkor is, ha dermeszt.
tovább