“lélek, test”

Az este verse - Csanádi Imre: Doromboló

"(...) Csak a kályha mormoljon,vén cirmos doromboljon (...)" tovább

...De én állandóságfüggő vagyok!

Lao-ce kínai filozófusnak tulajdonítják a mondást: Ne a változástól, az állandóságtól félj! De én állandóságfüggő vagyok! Nehezen lépek, nehezen mozdulok, biztonságban érzem magam a jól megszokott tárgyaim között, a bevett szokásaim ismétlése közepette. A reggeli rutinom mindennap ugyanaz: ébredés után kávét készítek, aztán megfőzöm a férjem zabkásáját, a fekete elkortyolása közben lenyomok két kört a kedvenc telefonos játékommal, s csak ezek után vasalom ki az inget, pólót, tornanadrágot… tovább

"Bocs, hogy élek!" - Ilyenné nevel egy nőt az évszázados beidegződés

A húszas évei legelején járó lány remegő hanggal és zavart kapkodással ült le mellém a kitöltetlen jelentkezési lapjával és a képzés részleteivel. Egykori önmagamat láttam és éreztem az akkori, szép, kedves, okos vezetőmmel beszélgetve. Összeszorult a szívem a leány „bocs, hogy élek” gesztusain, a félelmén, a szorongásán. Fél óra múlva egy másik „kislány” jelentkezett a szóban forgó tréninggel kapcsolatban, ő is menne, neki is javasolta a felettese. Az előbbiek megismétlődtek. Ugyanaz a „bocs... tovább

"Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van!"

Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. tovább

„Ne tartsd fel a sort, te hülye k..va!” - És még az állatokat zárjuk ketrecbe?! (Felidéző)

Mára át kellett konvertálnom a gondolkodásom és a lelkületem, mert az utóbbi időben már minden napomra jutott egy nekem őrült, aki úgy gondolta, simán átlépheti azt a láthatatlan határt, amit emberi mivoltunkból adódóan meg az illem miatt amúgy nem ildomos. Félelmetes, hogy az emberek milyen gyűlöletet tudnak érezni a másik iránt, hogy bújnak ki a bőrükből pillanatok alatt, és milyen mértékben nem tudnak és nem akarnak egy kicsit türelmesebbek lenni. Nem vagyok vészmadár, de ha a magyar társa... tovább

„Mosolyogj, lélegezz és járj lassan! - Így élj a zen szerint! (Felidéző)

Mindent, amit teszel, fejezz be! Légy ott teljes elméddel, és amíg nem végeztél, ne kezdj bele másba! Ha mindenképp muszáj új tevékenységbe fognod, legalább pakold el a félbehagyott dolgot az útból, tisztítsd meg a terepet. Ha szendvicset készítesz, ne kezdd el enni addig, míg el nem takarítottad az előkészületek maradványait, el nem mostad az edényt és le nem törölted az asztalt. Csak miután elvégeztél egy műveletet, tudsz igazán az új dologra koncentrálni. tovább

Vessünk véget a megbélyegzésnek!

Sokan még mindig titkoljuk lelki problémáinkat, szégyelljük, ha nem vagyunk jól, de azt is titkoljuk, ha szakemberhez járunk. Ebből lett elege a 28 éves dél-kaliforniai Kat Selwyn Laytonnak, aki a Facebookon kampányt indított a mentális betegséggel és egyéb zavarokkal élők érdekében. tovább

Az este verse - Nemes Nagy Ágnes: Róma

"A magasnyakú, fekete pulóver, a hajad, mint spanyol fiúk haja, s előtted, piros bakelit-pohárban, egy tinta-lila csokor ibolya. (...)" tovább

Ennyi minden történhet velünk télen a városban...

Nem titkolom: nem szeretem a telet. Januárban születtem, de már többször elgondolkodtam azon, hogy átteszem fogantatásom napjára a születésnapomat, mert egyszerűen nem tudok kibékülni a januári jeges járdákkal, vagy éppen a latyakos hóval, most a mínusz 15 fokkal. Valahogy nincs kedvem utcára lépni ilyenkor. Pedig nem biztos, hogy mindenképpen ilyen rossz dolog a tél, mert a vidéki, havas, hegyvidékes tájakon bizonyára a városi télnél egy sokkal szebb és békésebb látvány fogad. tovább

Miért pont ő kell nekem? Karmikus kapcsolataink

Ezek a karmikus kapcsolatok, amiket ezer közül is fel tudunk ismerni; már az első pillantástól kezdve megmagyarázhatatlan bizonyosságot, vonzalmat érzünk a másik felé. Tudjuk, mire gondol, megszaporodnak körülöttünk a „véletlenek”, paranormális jelenségek akár. Teljesen random módon összetalálkozunk a többezer fős városban, anélkül, hogy megbeszéltük volna. Ilyenkor azért általában, főleg a nők észreveszik, hogy valami különleges van a levegőben, ennek a fele sem tréfa. S valóban nem az, a fe... tovább