
Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Ugye, mindenkinek megvan még az a komcsi házmesterfigura, akinek kétszer akkora kukucskáló lyuk volt az ajtaján, mint a többi lakónak; akinek mindig félre volt húzva a függöny a konyhaablakán, s aki mindig a reggeli és délutáni csúcsforgalomban mosott fel, hogy legyen miért morognia a lakókkal?! Bezzeg, ha beszorultál az 1x1 méteres liftbe a hatodikon, nyomhattad a vészcsengőt idióta módjára – hosszú tízpercekig várakoztatott, míg végre az erre a műveletre rendszeresített kampós bottal kifesz...
továbbDe mindenki nyugodjon le, bevallom, a sajátomat sem kedveltem túlzottan. Szoktunk is viccelődni a férjemmel, reméljük, nincs olyan szabály, hogy amilyen az esküvőtök napja, olyan lesz a közös életetek… Mert ha ez igaz lenne, akkor egy Kusturica-film minden prosztóságával, a cigánykaravánnal meg az egész délszláv káosszal bizony kutyapömpi lenne a mi lagzink napjához képest. Volt ott minden, ami csak lehetett. Formabontó volt, az biztos.
továbbMi, akik fűtött irodákból osztjuk az észt, s talán annyival járulunk hozzá a GDP-hez, mint a szűknadrágos-mokaszinos-kakastaréjos hülyegyerekyuppiek az ilyen-olyan média- és „menedddzser” pozíciókban, akikről csak elölről lehet megállapítani, lányok-e vagy fiúk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy bizony a mínusz 5 fokban is dolgoznak a szabad levegőn emberek, meg állnak a gyári szalagok mellett 30 éve visszeres lábbal, fájó háttal nagymamakorú munkavállalók.
továbbDe milyen jó, ha átélhetjük!
továbbAnélkül, hogy túl messzire mennénk a gondolkodásban, elmondhatjuk, hogy a mi hazánkra jelenleg mindkét mondat igaz.
továbbAz ún. kiberrendőrség most leplezett le egy olyan internetes hálózatot, melynek működtetői tinédzserekre utaznak, s néhány hetes „feltérképezés” után öngyilkosságra próbálják rávenni őket. Amikor belekezdtem az erről szóló cikk olvasásába, már az első néhány sor után elöntött a jeges veríték. Mit csinálnak emberek? Milyen lelkületűek, kik ezek, hol vannak? Mi a céljuk? Puszta gonoszság, vagy vallási fanatizmus akár? A motivációról egyelőre nem szólnak a hírek, de a jelenség mindenképpen egész...
továbbDrogéria, válogatsz. Tusfürdő kell, borotva, dezodor. Szokatlan a bolt, nem találod a keresetteket. Válogatsz, jössz-mész a sorok közt. A biztonsági őr pedig utánad. Sorról sorra. Feltűnően, bántóan. Az önérzeted ágaskodni kezd. Szólni kellene, kérdezni, számon kérni. Vacillálsz. Te nem vagy olyan, nem szereted a feltűnést, a figyelő tekinteteket. Ám mikor már szinte felbuksz az utánad koslatóban, megelégeled. Nagy levegőt veszel, s kitör belőled:
továbbA próbafülke világításának, a tükörnek nem olyannak kellene láttatnia a nőt, mint az elvarázsolt kastély királylány szekciójában? Arányosnak, feszesnek, talán még napbarnítottnak is, hisz ha már az egész világunk egy nagy porhintés, illúzió, miért pont a leg(ön)kritikusabb közönséget hagyják cserben a (z eltúlzott) realizmus képünkbe vágásával?
továbbA mai idézet egy kedves építész barátom bölcs mondása, s milyen érdekes, némileg rímel a tegnap reggeli gondolatra. :)
továbbNézem az internet népét, s kapkodom a levegőt. Minden napra egy gyűlölet, minden napra egy kipécézett személy vagy csoport vagy jelenség. Szokták mondani, sas nem kapkod legyek után. Mára már nem legyeket, de muslincákat is hajkurászunk. Mindenkibe belerúgunk, aki a legapróbb hibát véti. Vagy akiről valaki azt mondja, támadás, rohamra, ma őt kell gyűlölni. Csak ahogy ma ő, holnap te. Aztán én. Mindenki sorra kerül.
továbbMára azonban sok mindent megtanultam a felnőttek között. S valóban nem így képzeltem a dolgokat gyerekként. Az itt felsorolt 10 impresszió persze csak az érem egyik oldala. De ahogy magunknak folyamatosan hazudunk, úgy a gyerekeinktől is olyan attitűdöt várunk el, ami mára egyre kevésbé élő. És mi, felnőttek öltük meg. Lehet gondolkodnunk! Van min!
továbbA szívünk, a lelkünk, a szellemi javaink...
továbbMindenknek van múltja. De a múltban elkövetett hibáikért felesleges megbélyegezni az embereket, de múltbeli dicsőségéből sem élhet valaki még száz évig.
továbbBevallom, ahogy elolvastam ezeket a mondatokat, vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Elsőre kicsit motivációs tréning alapanyagnak tűntek, de aztán elgondolkodtam. Mert nem is emlékszem már, mikor beszélgettünk ilyen mélységig a férjemmel. Egy csomó dolgot még így, 20 év együttélés után sem tudunk a másikról. De ezek a felvetések azért is jók, mert még saját magamnak feltéve sem tudom mindegyikre az egyértelmű választ.
továbbÉn nem akarok unalmas lenni. Eddig sem voltam, ne most legyek már! Vissza akarom kapni a barátaimat! Cinizmus, gyere haza! Olyan jól megvoltunk nap mint nap. Hiányzol!
továbbHogy ez rendben lévő-e? Dehogy. De a könnyebb utat járni mindig vonzóbb...
továbbHörcsög meg a kerék - megvan? Hajtod, hajtod körbe - megvan?
továbbA másodpercenként változó világban nagyon-nagyon vigyáznunk kell az emberi kapcsolatainkra. A szerelmünkre, a gyermekeinkre, a szüleinkre és a barátainkra is. A mindennapok rohanása, taposása bizony kemény kihívás elé állítja a türelmünket, empátiánkat, s lehet, hogy épp azokon csattan hirtelenségünk ostora, akik nem érdemlik meg. Elképzelhető, hogy a barátainkkal bomlik meg az összhang, s első haragunkban azt mondjuk, kész, ennyi volt, húzzon a fenébe, soha többé nem akarom látni. Ám a végle...
továbbEz a titok. Erősebbnek kell lennie az önmagunkba vetett hitnek, mint a kívülről rombolni próbáló erőknek. És akkor mindenre képesek vagyunk...
továbbA lélek hangját, azt a belső házmestert viszont nem lehet elhallgattatni. Mert az éjjel felijedve is mar, a zenehallgatás sem nyomja el, a kiabálástól sem lesz csendesebb. Mert kiszakítani nem lehet.
tovább