
Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Én a magam részéről nem osztom azt a liberális véleményt, mely szerint a könnyű drogokra nem lehet rászokni, s ha a marihuánát tiltólistára tesszük, akkor tegyük mellé a kannás bort is. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy nem egy füves cigi elszívása indít el senkit a lassú önmegsemmisítés lejtőjén, hisz a függőség kialakulása elsősorban jellem kérdése. A kulcsszó a miért, s a mértékegység a sok.
továbbValóban különbözőek vagyunk. Mindenki egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Mégis, mennyire szenvedünk manapság az uniformizálástól, a skatulyába kényszerítéstől, főleg az oktatási intézményekben, de a munkahelyünkön is.
továbbHááát, igaz, én még sosem gondolkodtam el azon, mi kerülne az én bakancslistámra, mert soha nem voltam az az álmodozós típus. Igyekeztem mindig a jelenben élni. Már gyerekként sem vágytam szinte mániákusan semmire. Persze szerettem volna én is menő hátizsákot az alsós iskolatáskám után; meg combközépig érő plüsscsizmát, ami a ’90-es évek közepén mindenkinek volt; kicsit korábban Barbie babát. A szüleim azonban jó érzékkel már akkor is arra terelgettek, ne legyek tucatlány. Nem kaptam combközé...
továbbEz az olvasó valószínűleg egyedül van a keserűségével, a problémáival, amelyekkel mára komfortosan él, mert úgy összenőttek, mint a borsó meg a héja. A betegségei adnak az mindennapjainak témát, viszonyítási pontot és azokon keresztül határozza meg saját magát is. Más baja nem érdekes, csak az övé. Egy utolsó stádiumos vesebaj smafu az ő ezerféle problémájához képest. Az orvostudomány napjainkra sajnos szakított a holisztikus szemlélettel. A görög holos szóból alkotott holizmus a teljesség fi...
továbbA társadalom mi magunk vagyunk, a tehetség bennünk van. Mindannyiunkban. Mindannyiunkban valami.
továbbDe ha épp csak egy "kicsit szar" az aznap, lehet, hogy még segíthet is. Hm? ;)
tovább Teljesen szét vagyok folyva, azt hiszem, valami rossz fát tehettem a tűzre Idő apónál, mert az én napom tuti, hogy nem 24 órából áll. Biztosan meg van kurtítva, úgy egyharmaddal. Mert az nem létezik, nem lehetséges, hogy ugyanannyi az ébren töltött óráim száma (olykor talán több is), mint másoknak, s képtelen vagyok a dolgaim végére érni. Ha az álomba ájulás előtt próbálom visszaidézni a napom, azt látom, hogy nincs lezárva. Sosem az elvégzett munka utáni elégedettséggel, a hasznosság jóleső ...
tovább Könnyebb túlélni bármilyen nehézséget, elnyomást, ha hallgatunk, ha észrevétlenek maradunk, ha csendben meghúzzuk magunkat. Ugyanakkor a folyamatos megalkuvás, a tűrő némaság a pusztulásba visz.
továbbNe nézz rám úgy, mint egy ufo-ra! Csak gondolj arra, én milyen türelmesen tanítottalak az életre: hogy hogyan kell szépen enni, felöltözni, megfésülködni, elboldogulni a hétköznapi életben. Ha úgy érzed, vészesen megöregedtem, akkor is légy türelmes, kérlek! Próbáld megérteni, nekem milyen nehéz, képzeld el, vajon min mehetek keresztül!
tovább"Olykor úgy érzem, nem csak a magam részét viszem. Láthatatlan fájdalmas szálak fűznek össze minden történéssel, mindenki kínjával. Hordozom azt is, ami másoknak fáj, reménykedem abban is, ami a mások reménysége. Menekülök minden menekülővel, lázadok minden lázadóval, ülök elítéltekkel a siralomházban, enyém is a mások utolsó éjszakája.
továbbMa a szombat hajnali veronai busztragédia tizenhat áldozatától búcsúzunk. Megrendült szívvel, csendesen.
továbbHa Rákosi Mátyáson múlt volna, az 50-es évektől már nem a jelenlegi lenne a „dolgozó nép” himnusza. Ahogy egy anekdota feljegyezte, „népünk bölcs vezére” szerint „az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza, vagy bármely ünnepség Isten nevével kezdődjön”. Épp ezért a kommunista vezetés felkérte Illyés Gyulát, hogy írjon új verset, Kodály Zoltánt pedig, hogy zenésítse meg az új himnuszként szolgáló költeményt. Mind Illyés, mind Kodály felháborodottan utasították vissza a megkeresést. Illyés a...
továbbAz a szuggesztív egyéniség, amely a sajátja volt, láthatatlan lélekszálakkal vonzotta magához a közönségét. Kiállt egy szál gitárral egy lepukkant pódiumra, semmi manír, semmi kellék, semmi csillivilli, s mégis megtörtént a varázslat. Igaz, a dalszövegei jó részét nem ő, hanem Bereményi Géza jegyezte, de úgy előadni, úgy a mélyig hatolni csak Cseh Tamás volt képes, senki más.
továbbSzülőként minden egyes gyerekhalál hírénél úgy érzem magam, mint akinek egy 20 kg-os kettlebellt ejtettek a mellkasára. Méghogy a léleknek nincs súlya! Dehogyisnincs. És nem 21 gramm, az is biztos. Emlékszem, hetedikes voltam, amikor egy reggeli történelemórára sírva jött be a tanárnő. Nem bírt az érzelmeivel, s tudta, ezért magyarázattal tartozik: Pörböly közelében, a vasúti átjáróban a helyi kisiskolásokat Bátaszékre szállító busz vonattal ütközött. Tizenketten haltak meg, közülük tizenegy ...
továbbHasznosabb, ha azt keressük, mivel segíthetünk, mint ha azt lesnénk, mi jár nekünk. Mert ha másokon segítünk, azzal magunkat is építjük. S ez mozdítja előre a világot.
továbbMa 93 éve született a híres angol komédiás, Benny Hill. A nevével fémjelzett show-ban nem sokat beszélt, épp ezért mára egy provokatív idézetet választottam tőle.
továbbMit érezhet az a kisiskolás vagy kamasz, aki naponta többször szembesül azzal, hogy az anyja meg az apja irtják egymást különböző csatornákon? Sosem értettem, hogy lehet annyira mélyre jutni egy kapcsolatban, hogy a szakítás után ocsmány dolgokat üvöltöznek vissza egymásra a felek, de olyan ocsmányakat, melyeket még a saját családjuknak sem kellene tudniuk, nemhogy a nagy nyilvánosságnak! Hogyan lehet úgy élni, látszólag szerelemben, hogy a pár egyik tagja feljegyzéseket, fotókat készít, „ter...
továbbEz az állítás igaz is, meg nem is. Akik nem ismernek, gondolnak rólad valamit: sokszor azt, amit gondolni akarnak, ami igazodik a prekoncepcióikhoz, sőt a vágyaikhoz is akár. Aki gyűlölni akar, az nagyképűnek, érzéketlennek, kellemetlennek hisz, de attól még nem vagy az. Aki szeretni szeretne, csupa jót vél rólad és kíván.
továbbSilling Zoltán élete öt évvel ezelőtt fenekestül, pontosabban veséstül felfordult. Az akkor 35 éves fiatalembert egy influenzaszerű megbetegedést követő vérvétel szembesítette a szörnyű diagnózissal: végstádiumban lévő vesebeteg. Egyik pillanatról a másikra kellett dialízistől dialízisig berendeznie az életét, de pozitív életszemlélete, az orvosokba és önmagába vetett hite minden nehézségen átlendítette. Alig két hónapja a több mint 1100 várólistás közül ő „került sorra”, így ma már új veséve...
továbbReggel-este, jó nagy kanállal!
tovább