a kapcsolat létesítésének valódi gátja a félelmünk a kapcsolatra való érdemtelenségtől. S mi a közös azokban az emberekben, akik érdemesnek tartják magukat? A bátorság! A bátorság szó számos nyelvben (pl. magyarul használjuk a kurázsi szót) – az angolban is (courage) -- a latin “cor" szóból származik, ami annyit tesz, hogy "szív”. Ezeknek az embereknek tehát volt bátorságuk teljes szívvel élni! Együtt mertek érezni magukkal és másokkal is. (Nem tudunk másokkal együtt érezni, amíg nem tudunk ö... tovább

Már több mint tíz éve történt, húszéves lehettem, ha jól emlékszem. Nem volt könnyű véget vetni neki, de sikerült. A hatása azonban sokáig elkísért, és még ma sem vagyok benne biztos, hogy a lelki nyomai eltűntek. Utána még hosszú-hosszú éveken keresztül álmodtam arról, hogy felkeres az illető és megöl. Addig azt hittem, ilyesmi csak a filmekben van, vagy csak a tanulatlan, a civilizációtól messze élőkkel esik meg. De akkor rájöttem, hogy nem. Persze a fizikai bántalmazás mellett igyekezett a... tovább

Ha azt akarjuk, hogy fajunk túléljen, ha fel akarjuk fedezni az élet értelmét, ha meg akarjuk menteni a világot annak minden tudatos élőlényével, akkor a szeretet az egyetlen válasz. Talán nem vagyunk még készek szeretetbombát létrehozni, egy elég erős szerkezetet, ami elpusztíthatná a bolygót romboló gyűlöletet, hiúságot és kapzsiságot. Mindezek ellenére, minden egyén magában hordoz egy kicsi, de erős szeretetgenerátort, amely energiája arra vár, hogy kiszabadítsák. tovább

Az összekulcsolt kis kezek, a térdeplő és szemeit behunyva bocsánatért esdeklő kicsi gyerek látványa furcsa érzésekkel, gondolatokkal tölt el. Újra a régi, kétféle választási út dilemmája merül fel bennem: istenfélő, vagy Istenben hívő embereket nevelünk fel? A lelki tisztaság, a jóság, a felebaráti szeretet mind-mind olyan értékek, amelyekért újra és újra meg kell küzdenünk, nem mindig és mindenkor sikerül megvalósítani, elérni azt, amit szeretnénk, amilyenekké szeretnénk válni. De egy kisgy... tovább

Szeretem a decemberi várakozást, ezeket a téli napokat. Nem járok rorátéra, hajnali misére, mégis a sarki templom hívogató, kora reggeli harangszója ébreszt fel. Elképzelem, hogy ott ácsorgok a tömjénillatú nagy templom falak között, nézem a hétről hétre egyre több és több meggyújtott gyertyát az adventi koszorún és boldog vagyok a szeretet érzésétől. Reggel hideg van és sokszor még sötét, amikor megiszom a kávémat, de az utcán sietve, a boltokban egyre több fénnyel, csillogással gyulladnak k... tovább

A politika nem nőnek való vidék. Mert aki tehetséges, innovatív, szuggesztív, vezető típus, mi a francért menne el politikusnak, amikor a versenyszférában fele annyi felelősséggel, a napi fikától jó távol, tízszer annyit kereshetne és élvezhetné azt, amiért megdolgozik?! Nő vagyok, nyitott szemmel járok, s a világ egyik legostobább törekvésének tartom a női kvótát. Nem a politikába kell több nő. Hanem a hátországba. A szintén lejáratódott, elcsépelt kifejezéssel illetett, a politikának sokszo... tovább

Előttem áll a kifőzdében. Az a kora 60-as, pocakos, maradék haját tüsire vágató, vastag keretes szemüveget (nem a trendi fajtából) viselő, hangoskodó tahó. Mindegy, mit, mindegy, kinek, csak jó hangosan. Csak hallja a nép az ő nagyszerűségét, részesüljön lehengerlő személyisége pici morzsáiból, igyák szavait ifjak és vének.   tovább

Emlékszem olyan karácsonyra is gyerekkoromból, amit pár nappal előbb tartottunk meg, mert nem volt kedvünk annyit várni az ajándékokra. December 20-án feldíszítettük a fát, aztán beraktuk alá az ajándékokat, kibontottuk és ennyi. Aztán persze volt olyan karácsony is, amikor ajándék se nagyon volt, legfeljebb valami kicsike, de kivételesen béke volt otthon, nem volt veszekedés és ez már elég volt ahhoz, hogy jó legyen. Aztán jött AZ a karácsony. 23-án távirat érkezett. Apánk meghalt. Csak azt ... tovább

Tegnap elmaradt a randim. Valami, amire régóta készültem. Amiről tudtam azt is, hogy félek tőle, de mostanra már megbarátkoztunk mi ketten: én és a félelmem. Kiegyeztünk abban, hogy tiszteletben tartjuk egymás határait: egyikünk sem akadályozza a másikat, s ha érezzük, hogy itt az idő, búcsút veszünk. Abban azért nem voltunk egészen biztosak, eljön-e, amikor végleg megválunk egymástól, de reménykedtünk, hogy egyszer bekövetkezik. tovább

Renáta 7 éve él házasságban. Közel két éve ismerte fel, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat. Története abba enged betekintést, miért nincs ereje felállni, kiszállni a bántalmazott félnek, azaz „miért marad” benne egy ilyen kapcsolatban. Mostanában sokat sír. Sírnia kell, hát sír. Elsiratja, hogy képtelen talpra állítani a házasságát. Képes beismerni magának, egyedül kevés ehhez. Folyamatos elengedésben van. Még mindig remél, de hiú reményeket már nem táplál. tovább