Friss pszichológia szakos hallgatóként az e heti Életminőség órán szóba került a boldogság fogalma, kinek mit jelent. Teljes megrökönyödésemre a hallgatók legtöbbje nem tudott mit kezdeni a kérdéssel, dobálták egymás közt, mint a forró krumplit. A leggyakoribb megnyilvánulás ezzel kapcsolatban az volt: ő bizony soha fel nem tenne olyan kérdést még a legjobb barátjának sem, hogy boldog-e, nem szokás ilyeneket kérdezni. Majd néztek egymásra, megerősítést keresve, hogy ugye, más is így van ezzel... tovább

A haj a nők egyik gyengéje. Valakinek az egyenes, valakinek a göndör volt a vágya, de nem volt nő, aki ne irigyelte volna Charlene Tilton, azaz Lucy Ewing meseszép, szőke hajzuhatagát. A ma 58 éves színésznő örök védjegye lett a samponreklámba illő, mindig makulátlan hajkorona. A termete, a karaktere, a filmbéli szerepe és színészi képességei is feledhető emlékek, de az akkori haját sosem fogom elfelejteni, ahogy a Dallas című sorozatot sem. Nekem ez nem csupán csak egy sorozat, hanem egy eml... tovább

Az anya szemei könnybe lábadtak, amikor hangosan felolvasta a levelet a fiának: „Ez az iskola túl kicsi az Ön fiának és nem rendelkezik elég jó tanárokkal ahhoz, hogy tanítsák őt. Kérem Önt, tanítsa fiát a továbbiakban.”   tovább

Tudom, a cím kicsit provokatív, de lényegében ez történt. Elmesélem. tovább

De négy évvel ezelőtt belépett, majd négy hónappal később ki is hajózott belőle egy srác. Vagyis AZ a srác. Legalábbis akkor azt éreztem. Megjelent és én nem tudtam senki másra gondolni. Megismerkedésünk estéjén már nála aludtam, majd egy héttel később megismertem a családját, akik imádtak, én meg viszont őket. Annyira tökéletes volt az egész, hogy az elejétől bujkált az agyam mélyén egy gondolat, hogy valami itt nem stimmel, ennyire egyszerűen nem hullik senkinek az ölébe a tökéletes boldogs... tovább

Amikor egy kapcsolat még a randizós időszakban tart, mindig odafigyelünk a megjelenésünkre: hajat mosunk, sminkelünk, borotválkozunk a találka előtt, és természetesen mindig a legjobb ruháinkat vesszük magunkra. Ilyenkor el sem tudjuk képzelni, hogy amikor majd összeköltözünk, nemcsak a mindennapi teendők szürkítik meg az együttlétet, hanem mi magunk is. Hiszen sokszor kényelmessé válunk, nem szépítkezünk a párunknak, és számos dolog természetessé válik egymás előtt. Ezzel kockáztatva akárt a... tovább

De mi van akkor, ha a gyermekeinkből nem csak a szemünk, az orrunk formája vagy a fülünk mérete „néznek vissza” ránk, hanem azok a mélyben szunnyadó görcsök, gátlások is, melyek biztosan nem egyéniek, s nem tűnnek el még évtizedekkel azután sem, hogy a történelem kereke nagyot fordult? Tényleg sejtszinten örökítjük lelki alkatunkat? De nézzük az egyént is. Világ életemben szorongó voltam. Sokszor krónikusan, máskor kevésbé. Az önértékelésemmel, önbizalmammal sem indulhattam volna világverseny... tovább

Létezik női barátság? Nagy vita tárgyát képezi a kérdés, hiszen megoszlanak a vélemények. Van, aki azt állítja, hogy a nők örökké rivalizálnak egymással, titkon féltékenyek egymás sikerére, családi boldogságára, mások azt mondják, hogy képesek mindezeken felülemelkedni. Én ez utóbbi táborhoz tartozom, mert úgy gondolom, hogy igenis vannak, lehetnek nagyon szoros és komoly, őszinte női barátságok, amelyek képesek megélni a Hamvas Béla által megfogalmazott négy barátság dimenziót is. Melyek is ... tovább

Nem, semmi nem tud olyan fontos lenni, semmi nem tud számítani akkor, ha a gyermekünk beteg, csak az, hogy gyógyuljon meg. Igen, önzőek vagyunk ilyenkor és a legnagyobb mértékben önfeláldozóak, mert mindenünket odaadnánk érte. És ez a szép és csodálatos a szülői létben. Egy kis élet újraírja a valóságot. Azt a valóságot, amit fogantatása pillanatától kezdve alakít és újít meg egy feljebb való értelemmel. tovább

A másodpercenként változó világban nagyon-nagyon vigyáznunk kell az emberi kapcsolatainkra. A szerelmünkre, a gyermekeinkre, a szüleinkre és a barátainkra is. A mindennapok rohanása, taposása bizony kemény kihívás elé állítja a türelmünket, empátiánkat, s lehet, hogy épp azokon csattan hirtelenségünk ostora, akik nem érdemlik meg. Elképzelhető, hogy a barátainkkal bomlik meg az összhang, s első haragunkban azt mondjuk, kész, ennyi volt, húzzon a fenébe, soha többé nem akarom látni. Ám a végle... tovább