"Sápad az éj már, csöndes kert az ég, levelek surrannak a magas szelekben s nyugtalan bolyong, mint ki szomorun szerelmes, a hold - és gyönge fénye szivemen elsimul. (...)" tovább

"Addig bámultam hunyt szemmel az égető napba, mig pupillám két sötétkék gyöngyként keringett fejemben s felvert gondolataim aranykásába bódultan feledték nehéz értelmüket. (...)" tovább

"Ébredni mindig álmatag Budán S a hídra lépni kora délután Pest, Pest felé, hív a napi robot S lelked tüze lassacskán ellobog. (...)" tovább

Óriási ajándéknak érzem a sorstól, hogy szeretek olvasni. Annyira jó dolog elmerülni egy könyvben, és kizárni a világot! Megszabadít mindentől az érzés, ami nem jó. Még kamaszkoromban adta a kezembe édesanyám Robert Merle Francia história című könyvét. Az első részt le sem tudtam tenni, aztán nem győztem a többit is olvasni.    tovább

"(...) Jaj a megszokás, Jaj az embernek utálása S jaj utálása önmagunknak, Jaj a Ma, A Tegnap és a Holnap. (...)" tovább

"Véled álmodtam, s érett nyárral, S olyan lett piros ébredésem Mint mikor lágy hulltára készen Illatos nehéz éj után, A gyümölcs megérlelve ébred. (...)" tovább

"Mióta tegnap megcsókoltalak s te kacéran, de csak egy pillanatra, aztán megint ellenszegülve telt térdeid közt hagytad remegni térdem (...)" tovább

"Álmatlan napja, csillag, szomorú, messziről izzó, könnyes sugarú, az éjt csak néző s oszlatni kevés: olyan vagy, mint a szép emlékezés. (...)" tovább

"Vedd csókom homlokodon, s míg bucsúzom, angyalom, hagyj ennyit vallanom (...)" tovább

"Gyors felhő, csak iramod kellene, ellengnék innen ahol ő lakik: álomkeze és gondtalan szeme nem kötne rabbá engem több napig. (...)" tovább