
Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Mi, magyarok hajlamosak vagyunk azt hajtogatni, hogy kiválasztott nép vagyunk, Atilla unokái, Szűz Mária országa, de - főleg - az újkori történelmünk mintha rácáfolna erre az erőre. Hol bicsaklott meg az érdekérvényesítő képességünk? Mióta és miért sodródunk a világtörténelem tengerén egy összetákolt tutajban? Miért vagyunk lelkileg olyan gyengék, hogy senki nem vesz minket igazán komolyan?
továbbMíg mi egymást öljük, tapossuk, minősítjük, alázzuk, néha nem ártana belenéznünk egy kutya tiszta, hűséges, önzetlenséget sugalló szemébe. Akit egy szeretetre vágyó állat tekintete sem hat meg, az teljességgel menthetetlen.
továbbVannak kutatók, akik azt állítják, hogy a születési sorrend bizony nagyon komoly hatással bír egész életünkre. Például a párkeresés terén is komoly jelentősége van annak, hányadikként bújtunk ki erre a világra. A relrules.com írása egyenesen azt boncolgatja, milyen okai vannak a szingliségnek a születési sorrendek alapján. Az alábbiakban ebből a fejtegetésből szemezgettünk. Esti olvasmánynak jó, talán tovább is gondolhatjuk, de azért ne pörögjünk bele túlzottan, mert nem „úgy van az…” Az állí...
továbbEmlékeztek? Néhány hónapja azzal volt tele az internet, hogy egy hazánkba szakadt Afrika-fia, hogy menőzzön okos magyar barátnője előtt, azt gondolta, vicces egy gyanútlan idős hölgyet liszttel megszórni a pesti utcán. Az aktus természetesen rögzítésre került, s Fekete Pákó2 még fel is illesztette a közösségi oldalára, hogy örüljünk-nevessünk együtt. De valahogy nekünk, hidegebb éghajlaton felnőtt polgároknak nem „ült” a poén, s a fiúcskának, elkerülendő a jogos népharagot, elnézést kellett k...
továbbDe ha ezek a lehetséges rizikófaktorok a szerencsének köszönhetően nem következnek be, még mindig be kell lépni a szavazóhelyiségnek helyet adó osztályterembe, ahol újabb 30 fotós kattintgat, ráadásul profilból, amely szögből pedig úgy nézek ki, mintha az állam és az orrom egy láthatatlan mágnesnek köszönhetően vonzanák egymást: mindkettő hegyes és éles. Aztán rápillantok a kellemesen kipárnázott, középkorú hölgyekből álló szavazóbizottsági tagokra, ötből négynek az arcáról lerí a gyűlölet, d...
továbbAz a lényeg, hogy egy olyan ember, aki származásilag egy csepp magyar vérrel sem rendelkezett, ilyen szépen nyilatkozott rólunk. És nem ő volt az egyetlen.
továbbDe mi van akkor, ha a gyermekeinkből nem csak a szemünk, az orrunk formája vagy a fülünk mérete „néznek vissza” ránk, hanem azok a mélyben szunnyadó görcsök, gátlások is, melyek biztosan nem egyéniek, s nem tűnnek el még évtizedekkel azután sem, hogy a történelem kereke nagyot fordult? Tényleg sejtszinten örökítjük lelki alkatunkat? De nézzük az egyént is. Világ életemben szorongó voltam. Sokszor krónikusan, máskor kevésbé. Az önértékelésemmel, önbizalmammal sem indulhattam volna világverseny...
továbbItt az ősz, bizony-bizony! Ezt onnan is tudjuk - ha reggel a bőrünkön nem érzékeljük -, hogy az útszéli dinnyeárusokat felváltották a sütőtökárusok. És ha már felváltották, hát vásároltam is tőlük a minap egy guszta, hosszúkás sütnivaló tököt. Én szeretem úgy natúran, sütőpapíron megpuhítva, kicsit karamellizálva is, de a férjem mindent továbbgondol. (Nálunk ő a creative chef, vagy hogy is mondják ezt menőéknél...)
továbbMahatma Gandhi születésnapja. Erőszakmentes világnap. Jó lenne. Hinni kellene benne. Nem lehet hinni benne.
továbbA lélek hangját, azt a belső házmestert viszont nem lehet elhallgattatni.
továbbHa bárkinek is kétségei lettek volna eddig, az elmúlt napok bebizonyították, hogy végérvényesen megérkezett az ősz. Én is minden évben meghaltam picit, amikor előre vagy vissza kellett állítani az órát – ezt sosem tudom pontosan –, s fél négykor már szürkületben botorkáltam egyik helyről a másikra. Ám idén megfogadtam, hogy másképp lesz. Nem az esőre koncentrálok, hanem arra a temérdek szépségre és jó dologra, amit ez az időszak rejt és nyújthat. Lehet, hogy végérvényesen ráfordultam a szenti...
továbbA mai idézet természetesen mindenféle békére igaz. A szépségkirálynő-jelöltek által hangoztatott világbékére - melyben nem igazán hiszek -, a szűkebb pátriánk ellentétes érdekű csoportjai közötti békére, de leginkább a saját belső békénkre.
továbbMindannyian álmodunk. És ha az álmainkra nem csupán a napközbeni történéseink leképeződéseként, az éber állapotban minket foglalkoztató események továbbgondolásaként tekintünk, hanem egyfajta üzenetként, bizony sok kusza szálat kibogozhatunk éjszakai képeink segítségével. Az emberek rémálma az éjszakai rémálom. Rettenetesen tud esni, ha csatakosra izzadva, lihegve, fuldokolva, szívdobogva ébredünk, mert álmunkban kergettek, kínoztak, megtámadtak vagy csak eltévedtünk valahol.
továbbMit érdemel az a bűnös, akit embernek hívnak? Érdemel valamit egyáltalán? Érdemel újrakezdést?
továbbMegindul a kisagyamtól a tarkóm felé az indulat, s ha a zenitre ér, robbanok. Metszően, kegyetlenül, igazságtalanul tombolok. Nem fordul elő gyakran, de ha megesik, biztos vagyok benne, hogy még az ördög is visszavonulót fúj a pokolban...
továbbSzokták mondani, hogy mindig az élet írja a legjobb történeteket. Meg még azt is mondják, hogy akikkel találkoznunk kell, azokkal bizony találkozni is fogunk. Patócs Ottó a cicánk, Körmi úr csodás gyógyulásáról szóló ÍRÁSOM alá írt kommentet. Hozzászólásában elmesélte, hogy a hitnek és a szeretetnek valóban gyógyító ereje van, ő a tanú rá. Halálos májbetegségből épült fel, melyet bár korábbi önpusztító életmódjának köszönhetett, de modern Münchausenként saját magát húzta ki az önmaga teremtet...
továbbKi az, aki olykor nem ötlettelen, és/vagy kedvetlen, amikor főzésről van szó? Velem számtalanszor megesik, hogy a hátam közepére kívánom a vacsorakészítést, mert nem tudom, mi legyen, ami miatt nem kell hat órát a konyhában kushadnom, s legalább a család kétharmada szívesen is fogadja. Ilyenkor jön a töltött tojás, ami azért jó, mert totál megúszós, mégis úgy fest, mintha meleg vacsora lenne…
továbbMert egy gyerek mindig tőlünk függ. A felnőttektől. Jó esetben az édesanyjától és az édesapjától, kevésbé szerencsés helyzetben valakitől, aki valamennyire szereti. Mert egy gyerek semmi mást nem akar, csak szeretetet és biztonságot. No meg őszinteséget, nyíltságot, tisztaságot. Csak azt, amit ő ad. Egy gyerek nem kis felnőtt. Egy gyerek csak gyerek. Bájos, ártatlan, egyenes, gyanútlan. Nem ért a játszmákhoz. Nem érti a hazugságot. Nem érti a gonoszságot.
továbbMa van a fekete színész, Will Smith születésnapja. Ő az a fickó, aki eleinte forintos komédiákban grimaszolt és tartott görbe tükröt sajátjai elé, majd szép lassan felnőtt a komolyabb alkotásokhoz is.
továbbElőttem áll a kifőzdében. Az a kora 60-as, pocakos, maradék haját tüsire vágató, vastag keretes szemüveget (nem a trendi fajtából) viselő, hangoskodó tahó. Mindegy, mit, mindegy, kinek, csak jó hangosan. Csak hallja a nép az ő nagyszerűségét, részesüljön lehengerlő személyisége pici morzsáiból, igyák szavait ifjak és vének.
tovább