
Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Lehet, hogy szentimentálisnak tűnik, amit írok, s érzelgősnek is hathat, a hitetlenek, szkeptikusok, mában élők meg jól kikacagnak érte, de: ott fent, a Nyeregben valóban úgy éreztem, hogy a magyarok istene közöttünk van, s több ezer honfitársammal határokon innen és túl egyek vagyunk. Biztos voltam benne, ha az Ég leszakadni készülne, mi akkor és ott megtámasztjuk. Azért gyűltünk össze oly sokan Csíksomlyón, hogy megnyugvást találjunk, hogy a hétköznapok támadásai, a kilátástalannak tűnő küz...
továbbVannak napok, amelyeket a teljes hiábavalóság szele leng körül. Amikor már úgy is ébredsz, hogy nem akarod az egészet. Amikor kín minden nyakfordítás, ólom mindkét láb, hasogat a fejed. De akkor is fel kell kelni, menni kell, mert a kötelesség, a külső- és belső kényszer nem enged.
továbbÉvszázadok óta a világ belénk, magyarokba törli a lábát, s mi ezt egyfajta tanult tehetetlenséggel, bénultan tűrjük. Bevallom, nem vagyok túl optimista a jövőt illetően. Az önbecsülésünket megsemmisítették, az öntudatunkat letörték, laposkúszásban közlekedünk, a cselédajtón engednek be bennünket mindenhová, s mi elfogadjuk ezt. Nem vagyunk kiválasztott nép, de vagyunk olyan értékesek, vagyunk olyan jobb sorsra érdemesek, mint mások.
továbbTroy Stoneking amerikai motivációs előadó és coach 11 pontba foglalta, hogyan teszi boldoggá még 25 év után is a feleségét. A mondatokat olvasva az első gondolatunk, mekkora közhelyekkel operál, s ja, hát Amerika az Amerika. Ott mindent el lehet adni, még a legolcsóbb jó tanácsokat is. Aztán ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy Troynak valamiképpen igaza van. Valahogy mégis émelyítő a felsorolás. Ennyire keveset kérnénk mi, feleségek? Ennyire egyértelműen bugyuták lennénk? Tényleg csak err...
továbbFrancba a fogyókúrával! Törd össze a mérleget (gyűlöl téged), hajítsd ki a súlyzót, húzd le a wc-n a fehérjeport, és mutasd meg a középső ujjad az edzőterem bejáratának! Legalábbis ma.
továbbAz azerbajdzsáni Bizimkiler együttes világslágereket dolgoz fel azeri hangszerekkel. A hagyományos kaukázusi hangzásvilág és a modern popdallamok egyvelege olyan izgalmas kombinációt eredményez, hogy láb nem marad a földön, fenék nem marad a széken, ha hallgatjuk.
továbbHányszor csapjuk be önmagunkat kegyes hazugságokkal, félrenézéssel, önhipnózissal, mert nem merünk, vagy csak nem akarunk szembenézni az esetleg kellemetlen, kényelmetlen igazsággal?!
továbbA tavasz az új szerelmek, nyitott szívek, dagadó párnák, a nagytakarítás és a nagy szanálások ideje. A szülői házban tett legutóbbi látogatásunkkor – édesanyánk erőteljes nyomására – mi is szerét ejtettük a húgommal egykori lányszobánk kipakolásának. A 12 négyzetméteres helyiség rendbe tétele hosszú órákat vett igénybe, mert felváltva görnyedeztünk a röhögéstől és hüledeztünk egykori kamasz önmagunk megőrzött relikviáin. Én ’78-ban születtem, a testvérem ’82-ben, így a ’90-es években voltunk ...
továbbWass Albert azt mondta vala: „Vannak emberek, akiknek az arcához hozzátartozik a nevetés”. De talán vannak mosolyok is, melyekhez jó tartozni. Még ha csak ismeretlenül, röpke pillanatokra is. Mert ezek a mosolyok teremtenek Senkikből Valakiket.
továbbOttlik Géza ma lenne 104 éves. Ikonikus regénye, az Iskola a határon bölcsességeiből válogattunk 10-et, melyeken elmélkedhetünk ma és mindenkor.
továbbÉletünk során mindannyian követünk el apróbb stikliket, folyamodunk kegyes hazugságokhoz, sokszor éppen azért, hogy valakinek óvjuk a lelkivilágát. Senki nem patyolattiszta, nem makulátlan, így felesleges ítélkeznünk embertársaink felett. Amerikában ráérő kutatók időről időre tanulmányokat szentelnek a csalás, hazugság, füllentés pszichológiájának is, s érdekes eredményekre jutnak. Ezekből szemezgettünk.
továbbSokunknak már látomásaink vannak a forróságban. Túlhevült elménk jégkockákkal teli lavórt, egészséges légkondit, pávatollakkal legyezgető eunuchokat (na jó, az eunuchot csak a férjek/feleségek megnyugtatása végett írtuk), ház mögötti szabadstrandot, éééés: örökké termő fagyiadagoló készüléket vizionál kartávolságban.
továbbHa elkalandozom, elvesztem a beszélgetésünk fonalát, akkor is légy velem elnéző. Hagyd, hogy emlékezzek, hagyd, hogy visszakanyarodjak, ne légy ingerült! Tudd, hogy a legfontosabb dolog, a legörömtelibb az életemben, hogy együtt lehetünk. Ha az elnehezült, fáradt, öreg lábaim már nem bírják a tempót, csak add a kezed! Pont úgy, ahogy én nyúltam feléd, mikor az első lépéseidet megtetted!
továbbÉn az az anya vagyok, aki a gyereke szúnyogcsípésébe is belehal kicsit. Kapar a torka? Uramisten, biztos tüszős mandulagyulladás, három hétig ágyban, láz, fájdalom, rettenetes… Kicsit megy a hasa? Biztosan bélcsavarodás, vérhas, hetekig ágyban, láz, fájdalom, rettenetes… Fáj a feje? Azonnal röntgen, CT, ugye, semmi komoly?
továbbMuzsika nélkül nincs élet. Egy lágy hangszín, egy göndör kacaj éppúgy zene füleinknek, mint egy zongoraetűd, egy szívhez szóló népdal vagy a hegedű fájdalmasan édes busongása. A zene elrepít egy olyan dimenzióba, ahol minden harmonikus, ahol minden hétköznapit magunk mögött hagyhatunk. Ebben rejlik mágikus ereje.
továbbAz ember teremtő, alkotó. Akkor érzi jól magát, ha létrehozhat, építhet, majd büszkén nézhet végig munkája gyümölcsén. A tunyák, a herék előbb-utóbb rosszban kezdenek sántikálni, hogy a lelkükben kongó űrt valamivel kitöltsék, s felhívják magukra a figyelmet.
továbbÉletünk során mindig a menny és pokol szférái között ingázunk. Hol úgy érezzük, sosem lehetnénk elégedettebbek, máskor meg ver minket a sors. De mindig vannak segítőink a bajban, s olyanok, akikkel örömeinket is megoszthatjuk. Ez a gyönyörű Márai-idézet kiválóan demonstrálja a mindennapi lét szeszélyességét, sokarcúságát. Ráadásul említést tesz a tűzoltókról, kiket ma ünnepelünk.
továbbMéghogy a férfiakat nem érdekli más, csak a szex meg az alvás, evés-ivás! Méghogy folyton csak macsót játszanak, akiknek nincsenek érzelmeik! Az indeer.ru oldal szerkesztői megkértek néhány férfit, emlékezzenek vissza valami jellegzetesre, valami kedvesre életük párjával kapcsolatban. Hogy egyik-másik vallomásban mennyi a púder és mennyi a való, döntsétek el ti! Annyit elárulunk, a mi kedvencünk az utolsó.
továbbA múlt héten Szilvi írt az ŐRÜLT ZSENIKRŐL, a depresszióban és egyéb kedélybetegségekben szenvedő, érzékeny lelkületű művészekről. Azonban nem kell a Parnasszusra felhágnunk ahhoz, hogy lelkibeteg emberekkel találkozzunk. Szinte minden családban (mégha csak a tágabb rokonságban is) jelen van a depresszió. A depressziós beteg kezelése sem egyszerű, de azzal jóval kevesebbet foglalkozik mind az orvostudomány, mind a közbeszéd, hogy bizony egy kedélybeteg emberrel együtt élni sem leányálom. Embe...
továbbGyermekkorunkban még nem volt papírunk arról, hogy ételérzékenyek vagyunk, a fogyókúrák nagyjából az „Egyél kevesebbet és mozogj többet, lányom!” atyai jótanácsban merültek ki. Nosztalgiázni jó. Nosztalgiázni kell. És nosztalgiázunk is a gyerekkorral, amikor még bármit megehettünk, mert a pubertásig egyszerűen minden leolvadt rólunk. A kiadós vacsi után egy falat (vagy több) édesség? De még milyen izgalmas nyalánkságok voltak!
tovább