Nemrégiben beszélgettem a barátnőmmel, aki megkérdezte, hogy mit kezdenék az életemmel, ha elhagyna a párom. Mivel az egész köré van felépítve. Mire én azt feleltem, hogy összeomlanék, de nem éri meg úgy benne lenni egy kapcsolatban, ha nem törünk össze, ha vége van. Persze ott van az anyagi oldal is, hogy ki függ kitől, mennyi pénzt „öltünk” bele a kapcsolatba, hova költözünk, ha vége. De ezek mind áthidalható problémák. A neheze a lelki része.   tovább

Ilyenkor úgy érzem, szabad vagyok, semmi sem lehetetlen. Rengeteg ötletem, rengeteg tervem van a nyárra, persze általában nem sikerül mindent megvalósítani, mert össze-vissza kapkodok, folyamatosan közbejön valami, mialatt pedig iszonyatosan gyorsan eltelik a nyár. Rend a lelke mindennek, ezért összeállítottam a kis bakancslistámat, leírtam, mi az, ami nem maradhat el egyetlen nyáron sem: tovább

Még a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy kihalt lenne a Római. Családok, párok, egyedülállók, fiatalok, idősek töltik meg a partot, a sétányt. Szinte minden helyen tolonganak az emberek, mi például legalább 40 percet vártunk a rendelésünkre, mert annyian kértek ételt előttünk. Szabad szemmel is jól látható, a Római-part abszolút kihasznált. Talán az egyetlen olyan népszerű helyszín Budapesten, ami megőrizte igazi, természetes jellegét: kavicsokon sétálhatunk le a Dunához, ejt... tovább

Most már értem, hogy miért szerette a kertészkedést Hamvas Béla, miért akart a kelő nappal kelni és fát nevelni József Attila. Valami olyan szépség és boldogság, egészség és üdeség van egy fáról leszedett, friss gyümölcs tapintásában, formájában és ízében, ami kevés dologhoz fogható. Talán ezért is olyan népszerűek a „Szedd magad!” akciók. Könnyű lenne azt mondani, hogy bárki megteheti, hogy felkeres egy autentikus gyümölcslelőhelyet, de sajnos az utazási költségek és az időhiány sokszor kere... tovább

Korábban azt hittem, hogy szégyellnivaló, hogy én szeretem, ha “fényeznek”. Milyen dolog már ez, nem? Miért lennék én jobb, mint mások, miért kellene engem dicsérni? A társadalom által diktált gondolatokkal teltem meg én is, és olyan dolog miatt volt lelkifurdalásom, ami miatt nem is kellett volna. Mert hiszen miért baj az, ha valaki vágyik az elismerésre? Igazából ez egy tök normális dolog, nem? tovább

Egy kicsivel többször jönnek, tovább maradnak a rokonok, a rég nem látott ismerős is előkerül, a boltos hosszabb kávészüneteket tart, a buszvezető csak azért sem indul időben, a pincér tonik helyett gyömbért hoz és azt is lassabban, a menzás néni meg egyszerűen elfelejt többet adni a szokásosnál. Szóval jobb lesz tudomásul venni, hogy ha július van, meg nagyon meleg, akkor lehetnek fennakadások, várakozások, lazaságok, kihagyások meg apró bosszúságok is. tovább

Az embert számtalanszor vágják át élete folyamán. Sokszor olyanok is, akik szeretik. De azt gondolom, a legjobban az fáj, ha az embert egy közeli családtagja ejti át. Ha egy barát, vagy a kedvesünk az, még akkor is könnyebb továbblépni. Engem most a húgom vert át, a piszkos munkát a „kedves” párjára hagyva. tovább

Tegnapelőtt egy barátunk megtért a Teremtőhöz. Szilveszterkor még együtt túráztunk. Akkor már tudtuk, hogy baj van, de annyira bíztunk benne, hogy ez leküzdhető! Abban, hogy bármi leküzdhető! Csak akarni kell… És bízni… Ő is azok közé tartozott, akiknek rövid földi létet szánt az Úr, de annál tartalmasabbat és értékesebbet. Olyan sokat kaptam, kaptunk tőle. Tartást, éleslátást, tűpontos megfogalmazásokat, humort, szerető kedvességet. Fájó a hiánya. Pedig még fel sem fogtuk igazán. Hálás vagyo... tovább

Szokták mondani, hogy a magyarokra jellemző az állandó elégedetlenség, a pesszimizmus. Nem tudom, így van-e, lehet, hogy ez általános emberi tulajdonság. Mindenesetre a szűkebb és a tágabb környezetemben is azt látom, hogy soha semmi nem elég, soha semmi nem jó. Mindenki hajszolja a nagy semmit. tovább

M. néni jóravaló, kedves teremtés volt. Nagy házzal, szerető férjjel, révbe ért gyerekekkel, révbe ért unokákkal, cserfes, boldog dédunokákkal. M. néni azonban folyton aggódott. Legfőképp saját maga, saját egészsége és élethossza miatt. Mióta az eszemet tudom, ő mindig az orvost várta az asztalra kikészített borítékkal, aztán a diagnózist várta, majd a halált. Kora gyermekkoromtól így volt ez, az elmúlt 30 egynéhány évben folyamatosan. tovább