Nem vagyok szőrös-bajszos, keményvonalas feminista, de én sem veszem jó néven az ilyen kijelentéseket. Mert ha nekünk, nőknek a konyhában a helyünk, akkor hol van a férfiaknak? Egyáltalán, hogy néz ki ebben az archaikus kontextusban korunk férfi-nő felállása és szerepe? Ha a nőnek kizárólag fakanállal és porronggyal a kezében kellene léteznie (fenti logika szerint), jogosan várhatná el, hogy a férje szerelje meg a meghibásodott mosógépet és nyírja fazonra a kerti bukszusokat. Hány férj teszi ... tovább

Egyetlen receptet szerettem volna csupán felíratni, de már több mint két órája ültem ott. És akkor egy nagyon furcsa érzés kapott el: szerettem volna valami baromi hangos, fülsértő csengőhangot lejátszani a telefonommal. De rá kellett jönnöm, hogy valójában sikítani szeretnék, kiabálni, üvölteni. Mert ez a két óra nekem nagyon fog az estéből hiányozni. Éppen két órával fogok emiatt később lefeküdni és pont két óra fog hiányozni az alvásidőmből. De miért jutott eszembe a telefonomat üvöltetni ... tovább

Na jó, bevallom: imádom a ‘90-es évek eurodance zenéjét. Ha egyszer lesz őrületes nagy buli az életemben (születésnap, esküvő, vagy bármi hasonló), akkor ott nem lesz mulatós zene - berakunk egy ‘90-es évek mixet és ordít a Corona, Whigfield, Haddaway, Blümchen és DJ Bobo reggelig. No meg a Kozmix, az UFO, a TNT, a Carpe Diem és Orsi. tovább

Érdemes megállni néha és elgondolkodni ezen. A jövő bűvöletében élünk, a majd holnaptól csábítása által mozgatva, miközben a múlt tapasztalatait, tudását lebecsüljük, elfeledjük. Nyilván nem az a cél, hogy elveszítsük a jövőbe vetett hitünket, hanem az, hogy a múlt tudását megértve, a jelent megélve reális célokat tudjunk kitűzni. tovább

Kamaszkoromban az Aranyeső című könyve fogott meg, ami szeretetről, kitartásról, az életről szól. Minden egyes szereplője hús-vér ember, nem tökéletes, nem pofátlanul gazdag. Mindig is úgy gondoltam, hogy azok a könyvek vannak jól megírva, amik akár rólunk is szólhatnának. Ezek mellett az önirónia, ami még nagyon emberivé és szerethetővé teszi Janikovszky Éva írásait. tovább

A mentális betegség még ma is valamiféle megbélyegzettséget jelent. Nem olyat, mint egy fizikai kór, mert aki mondjuk rákkal küzd, azzal a társadalom nagy része együttérez. Akinek viszont mentális gondjai vannak, azt sokszor lesajnálják, nem értik, miért nem elég erős ahhoz, hogy túllépjen a problémáján. Gyengének tartják.    tovább

Emellett olyan példát mutatott nekem a megismerkedésünk óta, ami nélkül nem jutottam volna eddig. Ha meginogtam, mindig fel tudtam rá nézni. Határtalan kitartással és szorgalommal rendelkezik ugyanis. Addig megy, amíg el nem éri a kitűzött célt, tűnjön az bármennyire is elérhetetlennek. tovább

Minden nyáron olvasunk legalább egy olyan hírt hetente, mely szerint felelőtlen szülők az autóban hagyták a gyermeküket és/vagy a háziállatukat. A szerencsétlen és kiszolgáltatott gyereket és állatot jobb esetben kiszabadítják a járókelők vagy a hatóságok, rosszabb esetben tragédia történik.   tovább

Kedves barátnőm albérletet keres két kamasz fiával. A fiúk szerények, céltudatosak, csodás véd- és dacszövetségben élnek hárman az édesanyjukkal. Andi viszont nem talál megfelelő otthont a család számára, mert, ahogy meséli, „macskával vagy kutyával előbb találok lakást, mint két gyerekkel vagy akár eggyel. A gyerek itt szitokszó. tovább

Amikor néhányan rákérdeztek, van-e jegyük, bérletük, természetesen nem kerültek elő a viteldíj megfizetését igazoló papírdarabkák. Pedig anélkül nem is szállhattak volna fel a buszra. De tulajdonképpen nem is érdekelt volna senkit, ha felszállnak és szép csendben leülnek. És akkor elhangzott a varázsmondat a zenekedvelő hölgyemény foghíjas szájából az egyik utas felé: “Há’ fajgyűlölő vagy?” - hangosan, felháborodott hangsúllyal. Bravó! Ha elfogytak az érvek, játsszuk ki a fajgyűlölő kártyát! tovább