Mégis, eljutni ahhoz a döntéshez, hogy igent mondjunk az anyaságra, nem egészen könnyű és egyszerű lépés. Milyen jó lenne, ha lenne tökéletes időpont, tökéletes élethelyzet, tökéletes egészségi- és lelkiállapot a gyermekvállalásra! tovább

Éppen ezért üdítő, ha néha beleszalad az ember egy értelmes csevegésbe, akár a sajátjaival is. A minap azt kérdezte tőlem a kisfiam, milyen napom volt. Először úgy meglepődtem rajta, hogy megkönnyeztem. Milyen drága gyermek, mennyire figyelmes. El is kellett gondolkodnom, milyen napom volt, s mit válaszoljak erre a meghökkentő kérdésre. tovább

Hogyan legyünk jó alkalmazottak? Vagy milyen eszközökkel tehetjük könnyebbé a saját és főnökünk helyzetét? tovább

Szenvedek az edzőteremben, olyan súlyok alatt nyögök, melyek a komfortzónámmal szóba sem állnak. Hogy ne érezzem magam annyira nyomorultul, kilépek magamból. Csak két méterrel „megy” arrébb az elmém, de ez pont elég ahhoz, hogy fültanúja legyek egy kis beszélgetésnek, mely egy 50-es férfi és az edzőlány között esik meg. A karácsonyról csevegnek. - Mivel készülsz karácsonyra? – kérdi a lány az ügyfelét. - A gyerekeknek pénzt adok, az anyjuknak úgy könnyebb. A csajomat meg elviszem valahová jan... tovább

Kétéves voltam, amikor az első kistestvéremet kaptam, ő egy kisfiú volt. Sajnos hamar meghalt. A hiányát annak ellenére érzem, hogy tudatosan nem is emlékszem rá. Ma már 36 éves férfi lenne, de mégis örökre kisbaba marad. Utána sorra kaptam a hugicákat. Az elsőnél 3,5 éves voltam. tovább

Szia! Én a talpad, lábfejed szeretném masszírozni, puszilgatni esetleg nyalogatni! Érdekelne ilyen téged? Akár fizetnék is érte! Semmi mást nem akarok! Lábimádó vagyok emiatt szeretnék ilyet!” Édes Istenkém, ez komoly? Velem van a baj, ha én az ilyet egy undorító, beteges véglénynek tartom? tovább

Kevés baráti kapcsolatom nem bukik el az őszinteség-teszten. Ugyanakkor, pont ezen érték mentén, számos új, felnőtt kapcsolódásom születik. Nem feltétlenül rendszeresen összejáró ismeretségek, de a kevés és rövid alkalmak, interakciók annál mélyebbek és tartalmasabbak. tovább

Ugye, mindenkinek megvan még az a komcsi házmesterfigura, akinek kétszer akkora kukucskáló lyuk volt az ajtaján, mint a többi lakónak; akinek mindig félre volt húzva a függöny a konyhaablakán, s aki mindig a reggeli és délutáni csúcsforgalomban mosott fel, hogy legyen miért morognia a lakókkal?! Bezzeg, ha beszorultál az 1x1 méteres liftbe a hatodikon, nyomhattad a vészcsengőt idióta módjára – hosszú tízpercekig várakoztatott, míg végre az erre a műveletre rendszeresített kampós bottal kifesz... tovább

De mindenki nyugodjon le, bevallom, a sajátomat sem kedveltem túlzottan. Szoktunk is viccelődni a férjemmel, reméljük, nincs olyan szabály, hogy amilyen az esküvőtök napja, olyan lesz a közös életetek… Mert ha ez igaz lenne, akkor egy Kusturica-film minden prosztóságával, a cigánykaravánnal meg az egész délszláv káosszal bizony kutyapömpi lenne a mi lagzink napjához képest. Volt ott minden, ami csak lehetett. Formabontó volt, az biztos. tovább

A kutyának az a természetes, ha emberi közösségben él. Azonban szocializálni kell, tehát rengeteg törődést, foglalkozást igényel kölyökkorában. tovább