„Ültünk a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény. Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet” – szól a KFT együttes kultikus dala. Azért szeretem ezt a számot, mert visszarepít… Szép emlékek, szép, megélt pillanatok sűrűjébe. De a gyermekkorunkról a maihoz viszonyítva, olyan kevés fotó készült, ezért örülök annak, hogy mindig nálam van egy telefon. :) tovább

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy napjainkban csak a külcsín, a felszín számít. A csillogó ruhák, a bennfentes partik, a látszat. Mindenki szép, fiatal, vékony, egészséges. Mert ha nem, akkor kimarad, lemarad. Mielőtt azonban túlságosan elmerülnénk ebben a „valóságban”, mindig elénk toppan egy-egy szívmelengető történet arról, mi is számít igazán az életben. Szerencsére. Lehet, hogy ez egy sokat próbált, kérges szívnek nyálasan meg émelygősen hangzik, de valahogy mindig oda lyukadunk ki, hog... tovább

Kevés olyan sorozat van, ami akkora hatással volt a (nő)társadalomra, mint a Szex és New York. A négy szinglinek minden helyzetre van megoldása, baráti tanácsa. Természetesen szakítás esetére is. Én megfogadtam, talán másnak is jól jön. Íme! tovább

Nem borul fel annyi házasság, mint amennyi meginog, pontosabban, mint amennyinél a felek azon kívül keresik a boldogságot valamilyen formában. S nem is mindenhonnan lépnek félre akként, mint amit a köznyelv annak tart. Csak másnak örülnek, mástól derülnek fel, dobban a szívük. Sok vágyakozással, leszabályozással, lebegéssel, ritkábban kitöréssel. Más irányba néznek. Partnerük nem látja, mert nem akarja, vagy azért, mert nem érdekli, talán már ő is más irányba néz. Máshol jár. Lélekben biztosa... tovább

Ki beszél arról, hogy egy dolgozó férj mellett - ami alapfeltétele a gyermeket, gyermekeket otthon nevelő család megélhetésének - milyen nehéz megoldani a takarítást, bevásárlást, főzést, nagyobb gyerekek gondozását? Ki gondol a nyári születésű kisbabáját levegőztető, vagy ne adj Isten bevásárló kismamára akkor, amikor a kánikulában 18 fokra hűtik le az üzleteket? Persze sokan gondolhatják az idősebbek közül, hogy valahogyan mi is megoldottuk, felneveltünk nem is egy, hanem több gyereket is. ... tovább

Ha szerencsések vagyunk, adott életszakaszban különféle státuszokba helyezkedhetünk bele. Lehetünk a szüleink gyerekei, nagyszüleink unokái, gyerekeink szülei, a párunk szerelmei egy időben. És abba a helyzetbe illeszkedünk bele, amelyikben éppen vagyunk. Hányszor másztunk a falra gyermekkorunkban a szüleink idegesítő mondataitól? S tegyük a szívünkre a kezünket! Hányszor lépünk szülőkként ugyanabba a folyóba? Nézzünk pár tipikus mondatot, amit gyerekként elszenvedtünk, anyaként-apaként pedig... tovább

Fejtől-lábtól fekszünk, mint Makk Marci és Makk Marcsi. 9-10 körül ébredünk, óracsörgés nélkül. A férjem felkel, felteszi a kávét. Néhány perc múlva markánsra pörkölt Dél-Amerika-illat tölti be a másfélszer három méteres szobát. Jön a csésze, be az ágyba. A paplan alá vackolódva, kócosan, ráérősen vívunk a tableten Crossy Road-csatákat Benedekkel, miközben kortyolgatjuk a tejes-tejszínes reggeli élénkítőt. Szabin vagyunk, nem sietünk sehová. Végre.   tovább

Miután elköltöttem az ebédemet, ismételten belém akadt, s boci szemekkel, lebiggyesztett ajkakkal kérte számon, miért nem szóltam neki, hogy ebédelni mentem, ehettünk volna együtt! Valamivel elütöttem. Valójában nyugodtan akartam étkezni. Eszem ágában sem volt dühödt panaszáradatot hallgatni közben, és nézni, hogyan lapátolja be öt perc alatt az ebédjét, mert annyi dolga van. Azt még gyorsan belefűzte a mondandójába, hogy ő már reggel hétkor az irodában reggelizett. tovább

Érdekes beszélgetésen vagyok túl a barátnőmmel. Szeretem a barátaimmal a tanulságos és gondolatébresztő vitákat, melyek engednek fejlődni, melyek nem erőtlen ugatásból, hanem észérvek felsorakoztatásából állnak. Szeretem a barátaimat is, sok mindenben egyetértünk, de még több dologban nem, ezért a barátaim. Rettentő módon utálnám a tükörképeimmel élni a mindennapjaimat, és hiszem is, hogy egy bizonyos szintig az ellentétek vonzzák egymást. tovább

Mostanában sokszor eszembe jutnak a nagymamáim, illetve eszembe jutnak a nagymamák. Hiányoznak, a szívemnek a konkrét személyek, a mindennapokban pedig maga a jelenség. Ki ne emlékezne a mi generációnkból a mindig sütivel váró nagyikra? Ma is előttem vannak azok a tiszta fehér terítők, a rajtuk lévő kaporillatú kovászos uborkás dunsztosüvegekkel, a finom friss lekvárokkal és persze azok a dolgos, néha arcot simogató kezek egy sokkal lassabb, biztosabb világból. Hol voltak akkor még az önműköd... tovább