
Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Játsszunk egyet! Van kedvenc színed? Állítólag a favorizált árnyalatok megmutatják az ember személyiségét. Ezt az érdekes kis összefoglalót a louisem.com-on találtuk. Nézzük, mit mesélnek rólunk kedvenc színeink! Írjátok meg kommentben, illenek-e rátok az alábbi meghatározások!
továbbMindig kell valaki, akit követhetünk. Az olyan példakép, akire bátran bíznánk rá a magunk és a gyerekeink életét.
továbbA minap munka után berohantam egy élelmiszerboltba. 17.10-kor léptem be a forgóajtón, 17.20-ra tele volt a kosaram a szükséges élelmiszerekkel. Beálltam a pénztárnál kígyózó sorba. A kasszában ülő, 70 feletti hölgy maga volt a körülményesség. Túláradó „lelkesedésében” mindent háromszor ütött be, aminek következtében kétpercenként törlő kulcsot kért a felettesétől. Egyetlen árucikknek sem tudta fejből a kódszámát, a stresszes izzadtságtól salátává gyűrt papírjain sem tudott kiigazodni. A sor e...
továbbCsak előre, csak pozitívan!
továbbNéhány napja arra ébredtem, hogy beállt a nyakam. Az izomfájdalom lesugárzott a keresztcsontomig. Úgy közlekedtem, mint a gonosz házmester, aki derékból fordul a lakók után… Izomtapasz, lazító krém, Diclofenac tabletta. A hatóanyagok gyulladást okoztak alsó fertályon. Arra külön gyógyszer, kenőcs, miegymás. Aztán begyulladt az ínyem. Két fogam felett is. Cserszömörce, fertőtlenítő. Fájnak a térdeim, a derekam. Mint egy sokat megélt, 80 éves napszámosnak.
továbbKelünk, készülünk, rohanunk, dolgozunk, begyűjtünk - gyereket, harapnivalót, egyebet -, hazamegyünk, főzünk, pakolunk, lefekszünk. Fáradunk, szétfolyunk, álmodunk, aztán másnap elölről. Rendszer nélkül nem megy. Szabályok, határidők, feszes tempó, különben káosz és nihil... Kemény.
továbbAztán valakik úgy gondolták, nem elég kúl a szőke hosszúcombúhoz, így megszületett az a Ken, akitől szerintem a női nem 98%-a sikítófrászt kap. A jó hajállású, hiperkorrekt isten, akinek a mosolyától csak hegesztőszemüvegben nem vakulnál meg, 76 haskockáján meg simán lereszelnéd az Árnyas Utcai Általános Iskola mind a nyolc évfolyamának spagettifeltétjét. Szürreális.
továbbTöbbször foglalkoztunk már azzal, legutóbb a napokban, hogy a boldogság tanulható (ITT), az örömszerzés és –adás képessége bizony bennünk van. Nem lehet „optimizmusfáról” szüretelni, nem lehet pozitív hozzáállást venni. Ezeket meg kell teremtenünk önmagunkban. A lifehack.org szerzője összegyűjtötte 10 boldog ember életének vezérfonalát, mellyel bizonyítja, hogy a saját jóllétünkért csak és kizárólag mi magunk vagyunk a felelősek.
továbbÉppen ezért, kicsit meg is ijesztenek ezek a tízmilliószoros alkalmak. Mert mi van, ha épp ma borul el az elmém, s verekszem össze valakivel? Vagy gondolok olyanokat akár magamról, akár másokról, mely mondatokkal nem tapétáznám ki a környezetemet? Hisz a gondolat száll, mint a füst, s ha csak a szépre, jóra, pozitívra próbálok összpontosítani, a fejemben lévő gonosz kis provokátor szerkentyű biztosan épp armageddont vizionál.
továbbNincs mit hozzáfűzni. :)
továbbHozzuk ki belőle a maximumot!
továbbSzerelem, szerelem, átkozott gyötrelem – szól a népdal. Szerelem, házasság – a legnagyobb kihívás az életben, akárki akármit mond. Összegyűjtöttünk 25 életszagú mondatot a kapcsolatokról. Fogadjátok szeretettel!
továbbNagyon szeretek régi fotókat nézegetni. De még jobban kedvelem a meghökkentő, elgondolkodtató időutazást, hisz most, a hightech-korban már el sem tudunk képzelni olyan megoldásokat, ketyeréket, melyek adott időszakban logikusnak és mindennapinak számítottak. A déli kávé kortyolgatása közben gyertek velünk egy kis múltidézésre!
továbbÉs most azt mondja a telefonom, hogy hahó, ha akarod, mától távirányító is vagyok. Meg fotógyűjtemény, jegyzettömb, memóriakártya, vérnyomásmérő, GPS, évfordulónaptár, ünneptár, videófelvevő, fényképezőgép, bébiőr, kalóriaszámláló, edzésnaptár, fizetőeszköz… De én ezt nem akarom. Használni szeretném az eszemet. Nem szeretném végleg elsorvasztani magamban sem a gyors reagálás, sem a fejszámolás, sem a tájékozódás képességét. (A tájékozódási képességem valójában elég csökevényes.) Nem szeretném...
továbbNem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindahányszor, ha a híradóban beszámoltak soron következő vállalásáról, izgultam, vajon hazajön-e még.
továbbA kisképre választott idézete a nők dicsérete, s egy férfi (ön)kritikája a saját nemére vonatkozóan.
továbbMivel az életünk interakciókra épül – bár kétségtelen, néha szívesen cserélnénk Robinson Crusoe-val, s még a kutya sem kellene a történetből -, nem vonhatjuk ki magunkat a társadalmi érintkezésből. Mivel azonban a világ egyre durvább, az emberek is nyeglék, türelmetlenek, neveletlenek, szükség van néha edukálni a környezetünket, s minden esetben kiállni magunkért.
továbbÁllok az erkélyen, didergek a metsző hidegben. De állnom kell, fejet-agyat-lelket szellőztetek. Szűk a bent, tág az ingerküszöb, de van, hogy megborul az egyensúly. Ilyenkor állni kell, és nem gondolni semmire. Csak hagyni, hogy az őszi szél átfújjon, kimosson minden nem belém valót. Akkor is, ha süvít, akkor is, ha dermeszt.
továbbValahogy megkíméltek és elkerültek a béndzsó csajozós dumák, így nem kellett kínosan arrébb táncolnom, ha egy „jópofa” fickó valami satnya szöveggel próbálta csapni nekem a szelet. Nem kellett elszenvednem a „leesett a vércukrom, de te annyira édes vagy, hogy megmenthetnél”; vagy a „nem fájt, amikor leestél az égből?” szintű vérkínos beszólásokat, melyeket Magyarország összes szórakozóhelyén 10 percenként elsütött valaki a 90-es évek elején.
továbbUgye, mindenkinek vannak "jóakarói"? Akik lesik minden lépését, alig várják az újabb és újabb posztokat, megnyilvánulásokat, hibákat, amelyeket az ember elkövet.
tovább