
Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Tegnap Jucus remek cikkel jelentkezett arról (ITT), hogy ideje végre minden nőnek felemelnie a fejét, hisz csodálatosak, egyediek vagyunk, s már a puszta létezésünk is érték. Ahogy minden emberé. Mégis leszegett fejjel járunk, folyamatosan szégyelljük magunkat csak azért, mert a démonaink sikítoznak a lelkünkben. Bevallom, nagyon szíven ütött az írás, mert közel a negyvenhez még én is azzal küzdök, hogy a magabiztosság, amit néha sikerül magamra erőltetnem, állandó társam legyen. Meg erőnek e...
továbbVan olyan ostoba ember, aki elismeri magáról, hogy ostoba? Nincs. Mert aki buta, az ahhoz is kevés, hogy rájöjjön, egyszerű, mint a faék. Ezek az emberek szoktak okoskodni, "mindent jobban tudni", a többiek bosszúságára.
továbbTudom, tudom, tízmillió fociedző országa vagyunk. Meg tízmillió feltalálóé, tízmillió gasztroszakértőé, pálinkafőzőé, s lassan tízmillió oktatáspolitikusé is. Mióta világ a világ, az ember mindig mindent jobban tud a másiknál. Okosabb, szellemesebb, rátermettebb, naprakészebb, egyszerűen jobb, na.
továbbEz a kijelentés nem csak a Mikulással kapcsolatban igaz. Bármi van, bármi lehet, amiben hiszünk, vagy amire nagyon vágyunk...
továbbOlyan, de olyan szörnyű a valóság körülöttünk, hogy – ellentmondás, tudom – szinte jólesik belebújni egy thrillerbe, borzongató, titkokkal teli regénybe. Mert míg olvassuk az abban megírt borzalmakat, a saját valóságunkról megfeledkezünk. A rossz való helyett a szörnyű képzeletbelivel találkozni mégiscsak egyfajta megkönnyebbülés, bizonyosság, hogy tulajdonképpen jó nekünk. Ha kizárjuk a híreket, a negatív embereket, a gáncsot, a kerékkötést, akkor meg kifejezetten remek, hogy egyáltalán van ...
továbbNehéz küzdelem, hogy kiálljunk magunkért. Ám egy idő után megtanuljuk. Ha előbb nem, akkor, amikor anyává válunk. Mert akkor már muszáj is. A gyermekünk hangja, szeme, füle és ökle is leszünk. S ez a "dublőrség" szükségképpen az önbecsülésünket is megerősíti.
továbbA politika nem nőnek való vidék. Mert aki tehetséges, innovatív, szuggesztív, vezető típus, mi a francért menne el politikusnak, amikor a versenyszférában fele annyi felelősséggel, a napi fikától jó távol, tízszer annyit kereshetne és élvezhetné azt, amiért megdolgozik?! Nő vagyok, nyitott szemmel járok, s a világ egyik legostobább törekvésének tartom a női kvótát. Nem a politikába kell több nő. Hanem a hátországba. A szintén lejáratódott, elcsépelt kifejezéssel illetett, a politikának sokszo...
továbbElőttem áll a kifőzdében. Az a kora 60-as, pocakos, maradék haját tüsire vágató, vastag keretes szemüveget (nem a trendi fajtából) viselő, hangoskodó tahó. Mindegy, mit, mindegy, kinek, csak jó hangosan. Csak hallja a nép az ő nagyszerűségét, részesüljön lehengerlő személyisége pici morzsáiból, igyák szavait ifjak és vének.
továbbMosolyogni kell, ha ütnek, ezzel is jelezve, hogy te vagy az erősebb!
továbbTudom, a cím kicsit provokatív, de lényegében ez történt. Elmesélem.
továbbDe mi van akkor, ha a gyermekeinkből nem csak a szemünk, az orrunk formája vagy a fülünk mérete „néznek vissza” ránk, hanem azok a mélyben szunnyadó görcsök, gátlások is, melyek biztosan nem egyéniek, s nem tűnnek el még évtizedekkel azután sem, hogy a történelem kereke nagyot fordult? Tényleg sejtszinten örökítjük lelki alkatunkat? De nézzük az egyént is. Világ életemben szorongó voltam. Sokszor krónikusan, máskor kevésbé. Az önértékelésemmel, önbizalmammal sem indulhattam volna világverseny...
továbbMennyire, de mennyire igaz! A legkönnyebb hibáztatni, okolni, hárítani - mert az emberek tekintélyes része a "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" mentalitás szerint él.
továbbA másodpercenként változó világban nagyon-nagyon vigyáznunk kell az emberi kapcsolatainkra. A szerelmünkre, a gyermekeinkre, a szüleinkre és a barátainkra is. A mindennapok rohanása, taposása bizony kemény kihívás elé állítja a türelmünket, empátiánkat, s lehet, hogy épp azokon csattan hirtelenségünk ostora, akik nem érdemlik meg. Elképzelhető, hogy a barátainkkal bomlik meg az összhang, s első haragunkban azt mondjuk, kész, ennyi volt, húzzon a fenébe, soha többé nem akarom látni. Ám a végle...
továbbÉs most azt mondja a telefonom, hogy hahó, ha akarod, mától távirányító is vagyok. Meg fotógyűjtemény, jegyzettömb, memóriakártya, vérnyomásmérő, GPS, évfordulónaptár, ünneptár, videófelvevő, fényképezőgép, bébiőr, kalóriaszámláló, edzésnaptár, fizetőeszköz… De én ezt nem akarom. Használni szeretném az eszemet. Nem szeretném végleg elsorvasztani magamban sem a gyors reagálás, sem a fejszámolás, sem a tájékozódás képességét. (A tájékozódási képességem valójában elég csökevényes.) Nem szeretném...
továbbNem hibátlanság kell, hanem elfogadás, alkalmazkodókészség és nyitottság egész életünkben. Hisz változunk. Napról napra, évről évre. Ahogy a párunk is. A jó kapcsolat titka abban rejlik, hogy ezeket a változásokat ugyanolyan szeretettel és érdeklődéssel fogadjuk újra és újra, mint a tomboló szerelem első hónapjaiban...
továbbRomics Bea vagány, fiatal anyuka, gasztroblogger, akinek Instagram oldala igazi kincsesbánya, szemet-gyomrot gyönyörködtető kánaán. Ételei majd’ kiugranak a kétdimenzióból, s olyan ínycsiklandóan tálal, hogy szinte érezzük a grillcsirke vagy akár az édesburgonyás lapkenyér illatát. Bea folyamatosan kísérletezik, merészen kombinál, így napról napra csuda dolgok kerülnek ki a konyhájából. Jövő héttől állandó szerzőnk lesz, ismerjétek hát meg! Blogja függőséget okoz, de szerencsére egészséges!
továbbAdvent első napja van, de gondolom, Jézuska is egyetértene velem abban, amit most mondok: talán most mégsem a csendességnek van itt az ideje. Hanem a tevékeny szeretetnek. A dolgok kimondásának végre! Az anyák, nagymamák fájdalma tolmácsolásának. A gyerekek, a családok érdekében. Hányan vannak azok a magyar gyermekek, akik elvileg teljes családban, gyakorlatilag „félárván”, az édesapjuk hiányával küzdve élik a hétköznapokat? A férfiak – apák és nagyapák!!! – külföldi munkásszállókon, vagy tiz...
továbbA türelmes várakozás közben egyedül vagyunk a gondolatainkkal, érzéseinkkel, de ez jó. Mert tanulunk magunkról. Sokat. Tanulunk, érünk, fejlődünk, készülünk a találkozásra. A teljességre. Most is, ahogy minden évnek ebben a szakában.
továbbKészültem elő a főzéshez, vizet engedtem a tálba, elővettem a vágódeszkát a zöldségeknek. Bontom ki a tálcás csirkét, ami 1200 Ft-ba került. Büdös. A romlásnak induló hús átható szaga keveredett valamilyen erős vegyszer – fertőtlenítő vagy hypo – szagával. Szagolgattam jobbról, balról, megmostam, adtam egy falatot Körmi úrnak, a cicának, kóstolja már meg, hisz lehet, hogy csak nekem lett érzékenyebb az orrom… Körmi úr is nézegette, körbejárta, majd megrázta a lábát, s jelképesen elkaparta a k...
továbbTávol álljon tőlem, hogy bárkit is megítéljek, minősítsek azért, ha épp ezen a napon gondolja úgy, hogy valóban kell neki egy új lapostévé. Csak egy kis gondolkodásra biztatnék mindenkit! Tényleg ki kell vetkőznünk emberi mivoltunkból csak azért, hogy újfent eszközei lehessünk a manipulációnak, megvezetésnek, parasztvakításnak? Gondoljunk csak bele! Mit lehet ilyenkor a legnagyobb kedvezményekkel kapni? Tévét, telefont, számítógépet. Azért öljük egymást, hogy legyen otthon olyan cuccunk, mely...
tovább