Ne csodálkozzon, hogy nem boldog, aki megfeszül az önátadásban és önmeghaladásban, de elhanyagolja az önkifejezést, elfelejtkezik annak jelentőségéről.tovább

Nekünk nem lett nagy családunk, ennek számos oka van. Nagyon erős szövetség kell férfi és nő között ahhoz, hogy a sokgyerekes család egészségesen működjön – emiatt sem vállalnak ma annyi gyereket a párok. Mert vannak valahogy, de az igazán szoros együttműködés, az egymás iránti, s az isteni gondoskodásba és az életbe vetett bizalom, ami kellően erős alapot szolgáltatna a nagycsaládi élethez, az önátadáshoz, már nincs meg. Valahol megbicsaklott, eltört menet közben, vagy soha nem is létezett. ...tovább

Úgy érzem, mintha mostanában mindenki sietni akarna, mintha a dolgokat siettetni szeretnénk. Még a felnövekedést is. A lányok hamarabb menstruálnak, mint húsz évvel ezelőtt. Nagymellű nőkkel játszanak. Ma egy kislány szülinapi meghívójára összegyűlő vendégsereg több barbibabát hoz ajándékba, mint amennyi gyerekkoromban egy egész településen fellelhető volt. Nem tudom, mennyire egészséges, hogy gyereklányok nagymellű nőkkel játszanak… Szerintetek? Írom ezt úgy, hogy nekem is volt. Ilyen babám....tovább

"A hadnagy rámeredt. Szinte kiguvadtak a szemei. Keze a pisztolytáskához nyúlt. – Te engem nevezel disznónak? He? – Én csak azt mondtam, amit parancsolt a domnu locotenent – válaszolta Mózsi s letörölte szájáról a vért.”tovább

A gyereknek nagyon fáj, amikor egyik szülő leszólja a másikat, megszégyeníti akár szemtől szembe, akár a háta mögött, bántja a viselkedésével, szavakkal vagy másképp. Sokszor olyan kevés kellene, hogy gyerekeink jól érezzék magukat, egészségesen fejlődjenek.tovább

Egy hete várok arra, hogy a nagy botrányt kavart UNICEF kampányvideók kapcsán az UNICEF, illetve a filmkészítők részéről valaki megszólaljon. Azt pedig már csak nagyon óvatosan kérdezném meg: ha Szita Bence tragédiája nem elsősorban egy nőhöz kötődött volna, hanem férfihez, akkor is csendben maradtak volna azok a civil szervezetek, akik a bántalmazás és erőszak ellen általában felemelik a hangjukat?tovább

A szerelem kortalan, ebben biztos vagyok. Bármilyen életkorban rátalálhat az emberre a mindent elsöprő érzés, öt évesen éppen úgy, mint tizenöt, huszonöt, ötvenöt vagy százöt éves korban. Nem jelent korlátot, továbbá, semmilyen mértékű és irányú korkülönbség sem. S mostanában egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy az emberek fel merik vállalni önmaguk (!) és a társadalom előtt is „kevésbé szokványos” választásaikat: nem csak a jóval fiatalabb nő és idősebb férfi közti kapcsolatot, hanem enne...tovább

A baseball sapka menő, síszünetben Dubai-ba utazni a családdal szintén (bár azt sem tudják, hol van a térképen). Fiúknak fütyit szorongatva Michael Jackson-t táncolni nagyon menő, csúnyán és lekezelően beszélni pedig iszonyúan menő. Énekelni ciki (pedig gyönyörű, tiszta hangja van.) A néptánc überciki. És én téphet(t)em a számat. A válasz: Anya, a világ mindenről pont fordítva gondolkodik, mint te! Minden, amiről te azt gondolod, hogy szép és jó, az nálunk ciki, és minden, ami szerinted nem j...tovább

A személyes történeteket félretéve: nem ítélkezhetünk minden olyasmiről, amit nem értünk, mert nem a miénk. Ráadásul pontosan tudjuk, mindig vannak érdekcsoportok, akik meglovagolják az ellentéteket, vagy hátulról támogatják azok elmélyítését. Ugyanakkor nem érdemes feldicsérni sem, túlzottan aláfeküdni mások szokásainak az érzékenységükre hivatkozva, magunkat háttérbe szorítva. Érdemes azonban: néven nevezni a jelenségeket – a folyamatos megismerésre törekvés mellett – azért, hogy a valós pr...tovább

Sokszor azt gondolom, hogy a világon az egyik legszebb kihívás szülőnek lenni. Itt nem lehet vetíteni, mert a lényünk, lelkünk, valónk mindig átjön, s a gyerek abból építkezik, az jelenti számára a valódi visszajelzést, példát. Alkotunk, hozzátesszük, amit tudunk, az eredmény nagyban múlik rajtunk, de mégsem csak rajtunk múlik.tovább

A gyerekek nagyon érzékenyek. Ha semmit nem mondunk nekik, csak próbálunk türelmet gyakorolni, de belül nem vagyunk azok, s másra vágyunk, mint ott lenni, azt is megérzik. Képzeljük el, milyen hatással bír, amikor a magán uralkodni képtelen szülő valóban levezeti a frusztrációját a gyerekén. Egy pofonnal, tehetetlen beszólással, ordibálással. Mert a bántalmazás, az okát illetően, soha nem a bántalmazottról szól, hanem mindig a bántalmazóról, az ő nyomoráról, sérüléséről, amire általában rálát...tovább

Hiszem és vallom, sőt, tapasztalom, hogy amit mi magunk sugárzunk a világba, azt kapjuk vissza. Ha teleokádjuk indulatokkal, mások bántásával, dühvel, háborgással, bűnbakkereséssel, állandó követelőzéssel, mi is azt kapjuk vissza. No, nem feltétlenül attól, akinek adjuk, hanem úgy általában: máshonnan, másoktól. A jó lesz ez nekik hozzáállás ellentételezéseként hasonlóan „értékes” meglepetésekre lehet számítani. Míg azt, aki címzettől függetlenül mindenkit megtisztel azzal, hogy amit kiad a k...tovább

A szülő, aki szövetségben a másik szülővel (vagy anélkül), a legjobb tudása szerint neveli a gyerekét, a pedagógus, akire harmincvalahány év távlatából is szeretettel gondolunk, a nagyszülő, aki bármikor soron kívül riasztható, a főnök, aki számára a beosztottak elsősorban emberek, az orvos, aki mindig felveszi a telefont vagy visszahív, a taxis, aki megvárja, míg a sötét bejárati ajtódban előkeresed a lakáskulcsot a táskádból, a barátnő, aki jól tud hallgatni… Mind olyan emberek, akikre szám...tovább

Nem hiszek abban, hogy bizonyos kor után vagy családi körülmények között nehéz új erőforrásokat találni, más emberekkel találkozni, új ismeretségekre szert tenni. Ez inkább nyitottság (avagy zárkózottság) kérdése. Aki nyitott, arra átmosolyognak a szomszéd autóból (beengedik, ha sávot váltana!), megszólítják a buszon, megörül neki az újságos, beszédbe elegyedik vele az utcazenész, és a mindig morcos zöldséges is rávigyorog.tovább

Akkor most képzeljük el a jelenetet más szereplőkkel. Előzmény: az elsős fiú rohan át az iskolaudvaron, s nem veszi észre, amint épp keresztülfut egy testnevelés órán, szerencsétlenségére belefut a tanár bácsiba. Itt következik a jelenet. A pedagógus a gyereket nyakánál fogva szemből elkapja, magához rántja, megszorítja a nyakát, s rárivall: „Nem látod, hogy itt testnevelés óra folyik, fiam?! Elrúgjam a labdádat, hogy megértsed?’’tovább

A nők sokkal inkább érintettek ebben, mint a férfiak, eltérő szocializációjuk miatt. A nők hajlamosabbak belső, azaz magukban rejlő okoknak tulajdonítani hibáikat, nehézségeiket, míg a fiúk, férfiak sokszor inkább a környezetre, valamilyen külső tényezőre hárítják kudarcaikat. Az imposztor szindróma gyakori képviselői a magas pozícióban lévő nők, akik valójában tele vannak belső bizonytalansággal.tovább

Megfejteni, mi végett vagyunk a világban, melyek a legbelső vágyaink, céljaink, képességeink, ezzel szorosan összekapcsolódó életfeladataink: csak mi magunk tehetjük.tovább

Alig találkozom az iskolában, iskolás gyerekek között olyan interakcióval és megnyilvánulással, amelynek nincs indulati töltete. Be-, le- és odaszól vagy -üvölt, negatívan, avagy menőnek minősít, leír, sérelmez, felháborodik, kiakad. Csúfol. Anyajegyért, beengedett gólért, lassú vagy gyors beszédért, szerető szülőért, piros cipőért, száz éve elkövetett hibáért - bármiért. Méltatlan helyzetbe hoz. Felülről meglesi a wécén. Lerántja a nadrágját az udvar közepén. Ellöki. A "hülye, fasz, bazmeg, ...tovább

- Apa és a Berke bácsi olyanok, mint a kis Vuk. Éjjel vadásznak, nappal meg alszanak! Ha nem rohanunk el a gyerekeink mellett és figyelünk arra, mikor, mire mit mondanak, bizony nagyon sokat tanulhatunk tőlük. Nem beszélve arról, hogy igen jól szórakozunk.tovább

Egy találkozás valakivel, akinek megérint a lelke, akié átöleli a miénket. Akitől más a világ.tovább