Még időm sem volt felfigyelni rád, te azonnal kiszúrtál magadnak. Már otthonosan mozogtál abban a közegben, amibe én akkor csöppentem bele. Az első lehetséges alkalommal hozzám léptél. Kérdeztél. Sokat. Válaszoltam. Szinte még azt sem tudtam, hol vagyok. Tényleg nem tudtam. Örültem, hogy képes voltam kapcsolatot teremteni az emberekkel. Tartottam tőle, milyen lesz majd kilépni a fényre sok-sok év után. S lám, nem is tűnt olyan nehéznek az első pár lépés: tudtam beszélgetni. Beszéltél hozzám, ...
tovább