Imádom Budapestet. Itt születtem, sőt, már a szüleim is itt születtek, tősgyökeres budapesti vagyok. Számomra a létező legnagyobb nyugalom leülni a Duna partjára és a vizet nézve meditálni, gondolkodni, magamba nézni. A minap is úgy éreztem, szükségem van arra, hogy elvonuljak egy kicsit, így lementem a Szabadság híd alatti rakpartra, de ami ott fogadott, elkeserítő volt. Mindenütt szemét, üvegcserepek, palackok, sörösdobozok, ételmaradék. Még egy kiló kenyér és egy számítógép leharcolt bille...
tovább