
Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Azt hiszem, a világ nagyon sok baja attól megoldatlan, mert kevés a hitünk. Kevés az önmagunkba, a szeretteinkbe, az univerzumba, a feljebbvalóba, a „nevezzükaminekakarjuk”-ba vetett hitünk. Cikkek garmadája születik a kommunikáció, empátia fontosságáról, a lelki társakról, az önfejlesztésről, a belső utazásról, az odaadásról, az ölelésről, a negatívumok életünkből való kizárásáról, a meditációról, ilyen-olyan testi-lelki „segédanyagokról”. Mi pedig lájkoljuk is őket szépen, megosztjuk, akár ...
továbbA félelem gúzsba köt, beszűkít és elrabolja józan ítélőképességünket. Van kollektív félelem, és ott van a sok kis egyéni szorongás, megfelelési kényszer, béklyó. Félünk a hatalomtól, a főnöktől, a társunktól, a gyerektől, a tükörtől, a mától, a holnaptól. Mert a félelem függés. Mindig mástól. Egyre távolabb önmagunktól.
továbbHa ezt az ételt 40 éve a nagyapám elé tálalta volna a nagyanyám, valószínűleg veszekedés lett volna a vége, melynek következményeként Papa kanyarintott volna magának egy izmos szelet szalonnát egy még tekintélyesebb vastagságú kenyérdarabbal, ezzel letudva a vacsorát. Pedig ma már rengeteg zöldség és gyümölcs van, melyekből remekbe szabott, tápláló, ugyanakkor egészséges fogások készíthetőek.
továbbFrank Pittman, néhai amerikai pszichiáter az amúgy is kellemetlen hűtlenségnek négy okát különböztette meg. Senki nem kerülheti el a végzetét, de emelt fővel azért viselhetjük a megpróbáltatásokat! Hát, hajrá!
továbbEz az idézet nem is követel kommentárt. Tudjuk és mégsem tudjuk a választ.
továbbVéleményem szerint itt az ideje kiszabadítani a nőket abból a karanténból, ahová megvezethető hülyékként gyömöszölnének minket. Ha az elmúlt két hónapban végigzabáltad a Balaton valamennyi lángososát, s a palacsintaárakat magabiztosabban nyomod, mint a gyerekeid születési dátumát, nos, akkor mostantól augusztus 14-ére virradóra sajnos nem lesz bikinialakod. (Csak ha már eleve nem volt az, s rajtad nem fognak a kalóriák.) Nem lesz bícsbádi, sem feszes fenék a gyűrött hurkákból. Ez van. Bocsi.
továbbFat Jew a származásán is tud nevetni, s ez a fajta önkritikus zsidó ironizálás nagyon fut manapság az USA-ban. De hogy milyen zsidó ő? Saját bevallása szerint vallási értelemben: „A zsinagógába eljártam egy ideig, csajozni. Kulturális értelemben: van bennem egy rakás alaptalan szorongás. Genetikailag: 100%-ban zsidó vagyok, akinek a fanszőrzete hosszabb a péniszénél. De komolyra fordítva: azért az büszkeséggel tölt el, ha zsidó gyerekek jönnek oda hozzám megköszönni, hogy újra menővé tettem a...
továbbÉn mindig sírhatnékkal indulok haza egy-egy csodálatos városból. De aztán már a repülőn elgondolkodom, vajon akkor is olyan fantasztikusan érezném-e magam, ha a hétköznapokat kellene ott töltenem? Amikor elmennék a látványosságok mellett, mert a munkahely, a csekkek, a bevásárlás, takarítás, iskola gondjai nyomasztanának...
továbbÉn kamaszkorom óta szenvedek extrém izzadástól, rendszertelen ciklustól. A petefészkeim cisztákkal vannak tele, 2009-ben majdnem elvesztettem a bal petefészkemet, de szerencsére az orvosom képes volt úgy lefejteni a cisztáról (igen, alma nagyságú cisztám volt, melyről szó szerint le kellett hámozni a petefészkemet), hogy megmentette. A ciszták makacsak, folyamatosan újratermelődnek. Félévente járok kontrollra, mert nem szeretném, ha rosszra fordulnának a dolgok.
továbbKoreográfia: két-három, színházi sminkben pompázó lány üldögél a mesemondó körül, s heherészve, röhincsélve, esetleg nyerítve hallgatják a hím soha véget nem érő, saját életből vett, rendkívül „vicces” történeteit. Hogy Sanyika kisgyerekként lángossal dobálta meg a nagyanyját a Balatonon (sajtos-tejfölössel, bruhahahaha), vagy hogy késő kamaszként Pet-palackból épített tutajjal akart átvágni a Velencei-tavon (muhahahahaha), vagy hogy a főiskolán úgy csajozott, hogy… (Hát meg kell szakadni!)
továbbUgye, mindenkinek megvan még az a komcsi házmesterfigura, akinek kétszer akkora kukucskáló lyuk volt az ajtaján, mint a többi lakónak; akinek mindig félre volt húzva a függöny a konyhaablakán, s aki mindig a reggeli és délutáni csúcsforgalomban mosott fel, hogy legyen miért morognia a lakókkal?! Bezzeg, ha beszorultál az 1x1 méteres liftbe a hatodikon, nyomhattad a vészcsengőt idióta módjára – hosszú tízpercekig várakoztatott, míg végre az erre a műveletre rendszeresített kampós bottal kifesz...
továbbMa lenne 81 éves Antal Imre. Kevés olyan személyiség van/volt a pártállások, -izmusok, ilyen-olyan eszmék által szanaszét szabdalt magyar közéletben, akire szinte mindenkire szeretettel gondol és emlékezik. Antal Imre szerintem ilyen ember volt.
továbbNagyfogyasztó vagyok irodalomból, de kevés olyan művel találkozom manapság, mely az olvasása után kezd el igazán élni bennem, s nem ereszt. Balczó Mátyás most megjelent regénye, a Dolce Coma – Attila Collins eszméletlen utazása ilyen. Könnyed stílusú, de nem könnyű tartalmú olvasmány. Azokba a mélységekbe visz, melyekkel előbb-utóbb szembe kell néznünk, hogy megtaláljunk valamit, amire mindannyiunknak szüksége van. Attila Collins vezet minket az úton.
továbbTegnap a fodrászatban megint tanultam valamit. A férfiak azt hiszik, a szépségszalonokban csak üres locsogás folyik: a nemtörődöm, tutyimutyi férjek kibeszélése. Ők valószínűleg a baráti sörözések tematikájából indulnak ki, ahol minket, házisárkányokat szidnak szimultán hárman-négyen. Lényeg a lényeg: a fodrásznál igazán hasznos információkat lehet felcsippenteni, akár úgy, hogy tevőlegesen belefolyik az ember a csevegésbe, akár úgy, hogy a búra alól hallgatózik. Tegnap megtudtam például, hog...
továbbIdő. Nincs belőle. Soha. Nincs időnk olvasni, nincs időnk találkozni, nincs időnk főzni, nincs időnk takarítani. De van időnk pazarolni az időt. Facebookon lógni, kommentet írni, munkahelyen a kávéautomata mellett órákig pletykálni, telefont nyomkodni, tévét kapcsolgatni.
továbbHajlamosak vagyunk azt hinni, hogy napjainkban csak a külcsín, a felszín számít. A csillogó ruhák, a bennfentes partik, a látszat. Mindenki szép, fiatal, vékony, egészséges. Mert ha nem, akkor kimarad, lemarad. Mielőtt azonban túlságosan elmerülnénk ebben a „valóságban”, mindig elénk toppan egy-egy szívmelengető történet arról, mi is számít igazán az életben. Szerencsére. Lehet, hogy ez egy sokat próbált, kérges szívnek nyálasan meg émelygősen hangzik, de valahogy mindig oda lyukadunk ki, hog...
továbbNéha olyan jó ráfogni valamire a falási rohamainkat! Bár én már eljutottam arra a szintre, hogy magam előtt nem keresek kifogásokat. Nem találok ki elromlott hűtőről, rövid szavatossági időről, ordibáló trüffelgolyókról szóló meséket. Ha épp olyanom van, hát nekiesek a felfalandóknak. Hogy aztán egy acélos támadás és 2000 kalória bevitele után, a konyhakövön ülve merengjek a "hogyan tovább"-on.
továbbÉppen ezért kapkodom a fejem értetlenül, hogy most már hetek óta más sem szól a médiából, mint ez a Pokémon Go nevezetű cucc. Hogy hogyan hülyíti meg a népet; hogyan lépkednek üveges szemekkel meglett emberek és lődöznek a gyorsétteremből „kiszaladó” pokémonra; hogy a parkolóban megkérik a nagy nehezen helyet találót, álljon már odébb, mert épp a kocsija alatt lapul egy pokémon; hogy egykori aknamezőkön is mászkálnak a „bezombult” játékosok; meg hogy állítólag már halálos áldozata is van a má...
továbbÜlök a gép előtt frissen mosott hajjal. A 40 fokban nem használok hajszárítót, így az amúgy is kezelhetetlen sörényem tincsei villámhárítókként merednek jobbra-balra, ide-oda. Konditermet hetek óta nem látott testrészeim puhán (nagyon puhán) pihennek egymáson. A csak négy fal között használatos (és itt is csak akkor, ha egyedül vagyok) sárga forrónadrágban és kinyúlt trikóban pihegek. Mit szépítsem: le vagyok lakva. Ebben a jobb sorsra érdemes állapotban ér a felismerés: Jennifer Lopez július...
továbbA képen található részlet a Varázsszavak című dalból való, s esszenciálisan benne van, mire is vágyunk mindnyájan. Mert szeretet nélkül semmi sem működik.
tovább