
Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Ma van a Műemlékek Világnapja. Manapság, mikor ember embernek farkasa, mikor a politika és a háború nem tiszteli a múltat, iszonyodva nézzük, hogyan pusztítja el közös történelmünk, az emberiség közös emlékezetének kincseit Isten nevében istentelen-embertelen csürhe. Egykori közös otthonunk, a nagyvilág már nem barátságos többé, veszélyes hellyé lett. Éppen ezért egyre kevésbé mozdulunk ki, testi épségünk védelme okán egyre kevésbé van kedvünk utazgatni. Felértékelődnek hát az emlékképek, fot...
továbbMindig nagy kérdés, hol végződik az egyéniség és hol kezdődik az irritáló különc. Az meg még nagyobb kérdés, miért hiszik sokan, hogy egy sémára uniformizálódva - legyen az külső megjelenés vagy instant vélemény mantrázása - eredetiek.
továbbNők milliói érzik nyomorultul magukat minden hónap legalább öt napján. Van, akinek felkelni sincs ereje, másokat rettenetes alhasi és deréktáji fájdalmak gyötörnek, megint mások „csak” kötekednének és verekednének valakivel, de ami mindannyiunkban közös: legszívesebben eltűnnénk arra a néhány kemény napra, hogy mindenből kiszakadva sajnáljuk magunkat. A világ bizonyos részein azonban a nőknek kötelezően el kell bújniuk a menstruáció idején, mert közösségük hite szerint vérük ilyenkor tisztáta...
továbbHa nem is valljuk be, nőként titkon mindannyian azt szeretnénk, ha olyan kisugárzással bírnánk, hogy megálljon a levegő körülöttünk, forogjanak a fejek, ahová csak belépünk, s nők, férfiak egyaránt vonódjanak a bűvkörünkbe. Mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha tudnánk, hogy azokat a talentumokat, amelyekkel rendelkezünk, megkétszerezi-háromszorozza velünk született kisugárzásunk, pozitív auránk. Ez nem rosszul értelmezett hiúság, sokkal inkább a mindenkinek megjáró egészséges magabiztoss...
továbbMindannyian éreztük már - talán teljesen indokolatlanul -, hogy ott és akkor valamiért nagyon jó. Talán megpihentünk, a lelkünk is elcsendesedett, s a testi-lelki "üresség" együttállása olyan harmóniát eredményezett, mely mélyen bevésődött a tudatunkba. Az életünkben nem sok ilyen pillanat van, de azokra oly erősen emlékszünk, akárhányszor csak visszagondolunk rájuk, mintha csak másodpercekkel korábban raktároztuk volna el őket. A ma 59 éves angol író, Nick Hornby emlékeztet erre ma bennünket...
továbbAkkor kezdtem el alternatív vacsoramegoldások után kutatni, mikor a férjem egyidőben jött rá arra, hogy ő tulajdonképpen aznaptól egészségtudatos, ráadásul böjtöl is, merthogy mindezek a felismerések a húsvét előtti időszakra estek. Ha egy férfiember – akár kis időre is - elhagyja az egyébként imádott húst, kell valami, ami tápértékben, ízgazdagságban pótolja a fehérjét. Ergo: nem szúrhattam ki a szemét vacsorára paradicsommal és mozzarellával pl.
továbbSzokták mondani, hogy akit nem öntött még viaszba a Madame Tussaud’s, az nem is számít igazán. Persze bizonyos értékrendek alapján olyanok is akadnak, akik annak ellenére nem számítanak, hogy fényes arccal bazsalyognak felénk egy bebútorozott boxból, de ettől most tekintsünk el. Tény, az elmúlt 180 évben a londoni székhelyű panoptikumnak nem igazán akadt komoly vetélytársa széles e világon. De hogyan is kezdődött? Ki volt a legendás Madame Tussaud?
továbbAz egyik legnagyobb kihívás az életben megőrizni az integritásunkat, ellenállni mindenféle kósza szélnek, mely elbizonytalaníthat, megpróbál magához cuppantani. Ám ha valaki megfelelő műveltséggel rendelkezik, rálátással bizonyos dolgokra, s kifejlesztette magában az önálló gondolkodás képességét, annak magyarázhat bármilyen világmegváltó guru, megpróbálhatja megtéveszteni -izmus, irányzat: nem fog sikerülni.
továbbSokszor felriadok éjjel arra, hogy gondolkodom. Szívdobogással vegyített lelkifurdalás tör rám, mert ilyenkor Godzillaként menetelnek az agytekervényeimen a nappal el nem végzett, tologatott, halogatott feladataim. Reggelre már nem is tűnnek olyan ijesztőnek a rám váró kötelességek, így sokat tovább görgetek magam előtt. De az éjszaka más. Akkor megnőnek az árnyak, a paranoid hajlamok, és a nagy-nagy csendben bizony szóba kell állnom magammal.
továbbNem kell többé azon morfondíroznunk, vajon mindent beszereztünk-e a vasárnapi ebédhez pénteken és szombaton. Ha megkívánjuk vasárnap délután a gesztenyepürét, de nincs otthon tejszínhab (vagy inkább gesztenye), vesszük is a hétmérföldest meg a slusszkulcsot, és boldogan engedünk a fogyasztói, falánksági kényszernek, mert minden tárva-nyitva lesz, ahogy volt tavaly március 15-e előtt. Bevallom, ez a döntés olyan váratlanul ért, hogy nincs is igazán véleményem róla. Ám mivel az is egy vélemény,...
továbbMai bölcs szavai is méltóságról és valami olyan mélyről jövő tartásról árulkodnak, ami a mai világban már nagyon kevesek sajátja. Kihalljuk belőle a macskaköveken kopogó sétapálca ütemeit a kassai utcákon, a kávéházban elfogyasztott feketét, a felöltőt és a kalapot. A rendet, a rendszert, az ösztönösnek mondott, mégis szigorú szabályok szerint működő polgári életet. Ej, de hiányzik ez manapság is! S nem csak a költőknek!
továbbAz akkor 17 éves bátyám szexuálisan zaklatott. Hamar meglátta a rést, kihasználta, hogy nagyon vágyom pl. egy szép, piros, pöttyös labdára. Ennek fényében megígérte, ha én ezt és azt csinálom vele, akkor meglesz az áhított labda. Angyalföldön, a Dráva utca végében (a közelben laktunk), a Duna partján volt sok vonatsín, azokon álltak mindig tehervagonok. Oda vitt ki engem, és ránk húzott ajtóval, azokban a vagonokban végzett önkielégítést előttem. Éreztem én, hogy valami nem jó történik, ám va...
továbbMi, anyák igyekszünk a széltől is óvni gyermekeinket, de egyszer el kell engednünk a kezüket, s csak remélhetjük, hogy a nevelésünknek hála megállják a helyüket az életben. Egy portugál bloggerina, AnaCarolina összegyűjtött 33 életvezetési bölcsességet a fiának. Íme!
továbbOlyan aranyosan, elegánsan tálalták ugyanis a konfliktusokat, olyan kiszámíthatóan egyszerű volt a történetvezetés és olyan kedvesen együgyűek voltak még a rosszfiúk is, hogy elhittem, a világ tényleg szép. Ezek a filmek időn és téren túlról azt üzenték, egy kis baráti csihipuhi bármikor megesik az emberrel, de azért a puffin lekvár, a hagymás bab és a „tuttifrutti, vanília, karamell (a pisztácia kifogyott)” jóval fontosabb bármiféle erőszaknál. Aztán később az akkori barátom rajongása a Van ...
továbbA hajápolás terén határozott visszafejlődés van. Vannak, akik „dauerjukra” tekintettel akár egy hétig is nem fésülködnek, csak éppen egy kicsit megkapargatják és fátyollal lekötik a hajukat, hogy ne kelljen újra „lerakatni a hullámokat”. Választani kell a mozicsillagok ezer apró kis tincse és egy kedves, modern, de egyszerű frizura között. A soktincses, de azért kicsit bolyhos, kicsit boglyas, kicsit „lealudt”, kicsit kinyílt frizuránál hanyagabb és gusztustalanabb nincsen. Az ember szinte va...
továbbTudjuk, még messze van az anyák napja, de ma ilyen szentimentális kedvünkben vagyunk. Régóta pihen az egyik mappában ez a két kedves történet, melyek közül az első az internetes folklór része. Nem tudjuk, ki írta és mikor, de nagyon igaz minden sora. A másik a "rímhányó" Romhányi József gondolatsora arról, vajon ki a szülő, s a szülő mikortól válik anyává. Illetve nagymamává. Remek elmélkedési alap az esti pohár borhoz mindkettő. Fogadjátok szeretettel!
továbbMa este szezonzáró gigaepizódjához érkezik a The Walking Dead című világhisztéria. (Brühühühü…) Megint jó pár hónapig nélkülöznünk kell kedvenc túlélőinket, s be kell érnünk az itt-ott elcsepegtetett előzetes-kortyokkal, spoilermorzsákkal. Az amerikai kreatívok azonban mindent megtesznek a rajongókért, na meg a bizniszért, így a szezonzáró, másfél órás rész tiszteletére piacra dobtak néhány relikviát.
továbbA Barnevernet túlkapásait bemutató kampány akkor kapcsolt magasabb fokozatra, mikor a norvég-román Bodnariu házaspártól vették el öt gyermeküket tavaly novemberben. Az indoklás szerint a pünkösdista egyház tagjaiként a szülők a „keresztény radikalizmus” szellemében nevelték gyermekeiket, ami rendkívül káros a lelki fejlődésükre, valamint a gyermekvédelem „bizonyítottnak” látta, hogy a szülők bizony néha nem átallottak gyermekeik fenekére is csapni. A vádpontok között olyanok is szerepeltek, m...
továbbReggel már úgy ébredsz, hogy késésben vagy. Még akkor is, ha pont abban a pillanatban nyitod ki a szemed, amikor az óra csörög. Hisz te húztad fel este fél 6-ra, 6-ra stb. De már rohanva futsz ki a hálószobából, kapkodva nyomod be a kávéfőzőt, mert valami űz, hajt. Magad sem tudod, de érzed. Hogy csinálni kell, menni kell, mert már így is lemaradtál valamiről.
továbbHogy a megveszekedett, fészkes fenébe’ van az, hogy a férjemnek csak fekete zoknijai vannak, de valahogy mégsem stimmelnek, mire össze kell párosítani? Isten bizony, mindig ugyanolyat igyekszem beszerezni. Megnézem elölről, hátulról, tök ártalmatlannak tűnnek. 5-6 decens, 43-46-os, vádliközépig érő fekete. Semmi minta, semmi cicoma, semmi összezavaró ciráda. Egészen addig működik is a dolog, amíg nem kerül sor az első mosásra. Azt hittem, szimpla kis középkategóriás mosógépünk van, mely mos, ...
tovább