Nagyon szeretem a frissen sült mézeskalács illatát. A férjem ki nem állhatja az ánizst, ezért nem veszek kész mézeskalács fűszerkeveréket, hanem magam állítom össze a fűszereket. Egy évekkel ezelőtt az internetről „levadászott” receptet használok. Egyszerre sokat sütök, mert nem biztos, hogy karácsonyig ismételten lesz rá időm, valamint igen gyorsan lehet dolgozni a tésztával, és sokáig eláll a sütemény.tovább

Az emberek önvédelemből, azért, mert mások emiatt megtipornák őket, vagy egyszerűen a beléjük égett rutin okán jobban titkolják a boldogságukat, mint a szomorúságot, nehézséget. Mert a küzdelem az elvárt, a küzdelem azért, hogy beleférjen a keretbe. Vagy csak legyen benne abban a keretben, és hallgasson. Minden más zavaró. Volt képe másképp csinálni! A „más” pedig szembesít, de legalábbis elgondolkodtat. Miért kellene titkolni azt, ami lényegi, igazi, valódi, létezik? Miért kellene elrejteni ...tovább

Huizinga nagyon finoman és diplomatikusan fogalmaz, amikor a valóságot „játék”-nak nevezi. Pedig sokszor inkább rendszerszintű csalás. Amikor a csalásról azt gondoljuk, jó célt szolgál,  de leginkább nem akarunk szembesülni a csalás tényével. Mert rövid távon így könnyebb. A hosszabb távba pedig nem mernek belegondolni.  tovább

Renáta 7 éve él házasságban. Közel két éve ismerte fel, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat. Története abba enged betekintést, miért nincs ereje felállni, kiszállni a bántalmazott félnek, azaz „miért marad” benne egy ilyen kapcsolatban. Mostanában sokat sír. Sírnia kell, hát sír. Elsiratja, hogy képtelen talpra állítani a házasságát. Képes beismerni magának, egyedül kevés ehhez. Folyamatos elengedésben van. Még mindig remél, de hiú reményeket már nem táplál.tovább

Friss pszichológia szakos hallgatóként az e heti Életminőség órán szóba került a boldogság fogalma, kinek mit jelent. Teljes megrökönyödésemre a hallgatók legtöbbje nem tudott mit kezdeni a kérdéssel, dobálták egymás közt, mint a forró krumplit. A leggyakoribb megnyilvánulás ezzel kapcsolatban az volt: ő bizony soha fel nem tenne olyan kérdést még a legjobb barátjának sem, hogy boldog-e, nem szokás ilyeneket kérdezni. Majd néztek egymásra, megerősítést keresve, hogy ugye, más is így van ezzel...tovább

A szeretet számomra az értő megismerés és elfogadás közös halmaza. Ismerem-e és elfogadom-e őt akként, aki és ami, s képes vagyok-e a kontraproduktív renddel és szabályokkal szembe menni az érdekében?tovább

Láttam temperamentumos, ugyanakkor könnyed asszonyt. Olyat is, aki húsz év házasság után is bizonytalankodott nőiségében, pedig rendkívül csinos alkattal és szép arccal áldotta meg a Teremtő, munkájában elismerték, mindig meleg vacsorával várta a családot (értékelték), a férje pedig szerelemmel szerette. Akinek ugyanaz volt a keresztneve, mint az enyém, olyan pedagógus volt, amilyen után ma hangosan kiált a rendszer, hetvenévesen is felült az unokájával az ördöghintára a búcsúban, csak tűsark...tovább

Karrierista! Önző! Ilyen és hasonló jelzőket kap ma egy munkáját lelkiismeretesen végző, abban jól teljesítő nő. Főleg, ha nem tud felmutatni hitvest, családot. Különösen, ha a munkájával kapcsolatos erőfeszítéseit még siker is koronázza: vállalkozása eredményes, illetve a munkahelyén - pozícióval, jó fizetéssel - elismerik. Azt tapasztalom magam körül, hogy a nők, ha kapnak egy feladatot, azt időt, energiát nem kímélve, maximálisan elvégzik. És ha akkora terhelést kapnak, hogy szinte belerok...tovább

Nem szoktam leülni, mert egyébként ülőmunkát végzek, legalább a metrón álljak, de most leültem. Így jobban szemügyre tudtam venni őket feltűnés nélkül. A kíváncsiság… Nyilvánvalóvá vált, hogy nem apa-lánya, hanem szerelmes pár. A csillogó tekintetükből, a gyengéd ölelésükből, a finom érintéseikből. És főleg: a ragyogásból. Mert ragyogtak. Külön-külön, és együtt is. A színtiszta boldogságtól. Örültek, hogy együtt lehetnek. Csendben beragyogták a kocsit. Néhány megálló múlva leszálltak. A lány ...tovább

Soha nem lennék a mérleg nyelve vagy híd, aki azt hiszi, itt is lehet, meg ott is. Pedig valójában itt sincs, meg ott sincs.tovább

Szeretem az embereket. Nyitott vagyok az irányukba. Alapvetően látom bennük a szépet, mind a testen, mind a lelken: rajta is van valami tökéletes, benne is ott van az isteni. Tényleg találok ilyet mindenkiben. S ha nagyon nehezen megy, akkor általában érzékelem, mi tarthatja fogva. tovább

Fontos, hogy képesek legyünk elfogadni a saját érzéseinket. Bűntudat nélkül. Ugyanis jogunk van átélni érzelmeket. Legyen az pozitív vagy negatív. Az erős érzelmek szorongást okozhatnak, ilyenkor előfordulhat, hogy a szorongás elkerülése érdekében érzelemmentesen próbáljuk kezelni a szituációt, ami az érzelmektől való függetlenségünk hamis illúzióját keltheti. Az érzelmek elfojtásával azonban elveszítjük annak a lehetőségét, hogy a más emberekkel való kapcsolatainkból származó érzelmeket norm...tovább

Végül úgy döntöttünk, marad a gyerek az iskolában, és megtanítjuk őt közösen arra, hogyan kezelje azokat a helyzeteket, amelyekkel ilyen fiatalon még nem kellene szembesülnie, de a jelen társadalmi helyzetben semmi garancia nincs arra, hogy más iskolákban ezek ne fordulnának elő. Előfordulnak. Mert már tömeges, már társadalmi jelenség: így vagy úgy, ilyen-olyan tünetek formájában begyűrűzik a felnőttek beteg világa a gyerekekhez, és az iskola általában nem tud mit kezdeni vele. Pedig meg kell...tovább

Megnyugtató a szemnek és léleknek olyan emberre tekinteni, akiből árad az elegancia, a tartással, nyugalommal vegyes harmónia.tovább

Hogy bírom? Néha beülök a kocsiba, és sírok, mielőtt elindulok. Hagyom, hogy kijöjjön belőlem, nem nyelem vissza. Az ilyen alkalmakkor pedig már tisztában vagyok vele, hogy ez feszültség-levezetés, és leszek még jobban, ahogyan máskor is lenni szokott.tovább

Larry hivatalba lépését megelőzően a főegerészi tisztség egy ideig betöltetlen volt, mert – a híresztelések szerint – Tony Blair felesége nem kedvelte a macskákat, ezért Blair hivatalba lépése évében az aktuális főegerészt „egészségügyi okokból” nyugdíjazták. Tíz évvel később, 2007-ben, Alistair Darling pénzügyminiszter beköltözésekor magával hozta saját macskáját, Sybillt, aki fél évig ellátta a főegerészi feladatokat, de nem szokta meg új lakhelyét, ezért visszaköltöztették Edinburgh-ba. 20...tovább

Ugyanakkor vannak elkötelezettek, haladók és lenyűgözöttek is. Az ételeinktől, italainktól, kultúránktól, zenénktől, táncainktól, városainktól, vidékünktől. Történelmünktől. Naponta tapasztalom! Érdemes néha megállni, s ezzel a szemmel nézni azt, ami minket körülvesz.tovább

Nem túl régen részt vettem egy rendezvényen, ahol a férjem nevével, „-né”-ként mutatkoztam be a résztvevőknek. (Egyébként az vagyok.) Amikor a magas pozíciójú állami tisztségviselő úrhoz értem a bemutatkozásban, teljesen elalélt attól, hogy végre egy nő, aki nem szégyelli a férjét! Szó szerint! Én igen meglepődtem a szemléleten, miért gondolja valaki, hogy aki férjnél van, és nem -né, vagy nem így mutatkozik be, az szégyellné a férjét. Hosszú gondolatsor kavargott a fejemben, hogyan gondolkoz...tovább

Ezekkel a kérdésekkel minden nőnek szembesülnie kell. Miként indultál a nővé válás útján? Lehetett hosszú hajad, copfod, pörgős szoknyád, öltözhettél hercegnőnek a jelmezbálon, ha úgy szeretted volna? Láttad a szüleid szemében a büszkeséget? Érezted a szeretetüket? Örültek annak, hogy mások szemében is szép vagy, s érdeklődnek irántad? Fontos volt nekik, mit érzel? Szem előtt tartották? Számoltak veled? tovább

A fiam tette fel a kérdést a minap, amikor épp lefekvéshez készülődött. A férjem is jelen volt. Épp felfüggesztettük az egymás közti vitánkat, hogy a gyerek alvása ne tolódjon későbbre. A férjemet látszólag nem érte el a kérdés. Látszólag. Engem nyíltan letaglózott az, ahogyan a gyerekem lelke rámutatott a lényegre.tovább